Üdvözlet Mosolyországból

Remélem ezek a fotók remekül érzékeltetik a bátyámmal való felhőtlen viszonyomat; lehetnének akár a testvéri szeretet definíciói is, egyenként. Részemről gügyögéssel, Hunika részéről pedig ok-okozati összefüggések végtelen labirintusába "kergetett", érvekkel megspékelt eszmefuttatásokkal tökéletesen megértjük egymást.

Ő magyaráz és mesél, én hallgatom, szívom magamba minden szavát. Éber szemmel követem, minden gesztusát figyelem. Végtelen mosolyommal köszönöm meg törődését és tanításait, és közben fülsiketítő kurjantásokkal, vagy a már létező kettő és fél fogam közt kipréselt halk féligennel és félértelmes hangokkal próbálok dialógust teremteni. Teszem hozzá: sikerrel.

Nem tudja a bálna...

Mi viszont tudatában vagyunk annak, hogy milyen jó a málna, ezért zabáltuk is rendesen, addig, amíg egyetlen sem maradt a bokrokon. 

Aztán következett a meggy, amit a speciel számunkra meghagyott ágról Nóra papája gondosan leszüretelt. Vajon a bálna tudja, hogy a meggy sem piskóta? 

Barátságnál több

Madarat tolláról, embert barátjáról! Az életben igencsak ritkán - és keveseknek - adatik meg az, hogy a sors olyan embereket vezéreljen az útjukba, akikkel kapcsolatban a barát megnevezés túlságosan kevés az emberi kapcsolat valós értékeinek meghatározásához. Ilyen szempontból mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hisz van egy-két olyan majd minden generációt átfogó családi barátunk, akiknél az érzelmi mérlegnyelv jócskán a családi irány felé billen.

Kettő pont nyolc

Egyik sétánk alkalmával Anya egy régi szomszédjával és gyerek-lánykori barátnőjével találkoztunk a parkban. Akárcsak mi, Réka és férje, Szabi is a váratlanul sercegve nyakunkra sülő kora nyári forró napkitörés elől menekültek az Erzsébet park fakoronáinak virágos árnyékába. Mi hárman, ők hárman párban: hamarosan ők is szülők lesznek.

Fotók: Szabó Szabolcs

Míg a lányok fergeteges traccspartit rendeztek, addig én egy kicsit bokrásztam, bogarásztam és szöszmötöltem, Szabi pedig vakút villogatott. Annak apropóján, hogy ma 2,8 évet töltök, Nektek is megmutatom munkájának eredményét, az aktuális favorit fotósorozatot. Voilà!

220 felett...

Elismerem, még nem száguldoztam ilyen hajlobogtató sebességgel, mint ahogy a Neoton pereputty sem; a família tagjai csak hencegnek, vizet prédikálnak: valójában arról dalolnak, hogy még 220 évesen is haknizni fognak svéd popkollégáikat majmoló szerzeményeikkel. "Cirkuszt a pénzért..."

What a Difference a Year Makes! Akkor és most

Tavalyi látogatásunk a kökösi határban természetellenesen lefektetett Natura Porban, izé... Parkban hagyományteremtő volt: idén is ott majálisoztunk, és idén is volt agyvízforraló kánikula, földes por és poros föld, és volt fogadalom, hogy többet oda nem megyünk...

Való igaz, nem sok jobbulást-javulást észleltem a játszótér, a házikók és a létesítmények állapotán, sőt az idő és a tél csikorgó vasfoga talán még meg is sokszorozta a szemnek kevésbé tetszetős vásott, kopott, foszlott és tört nyomokat, viszont az apróbb-nagyobb szépséghibáktól eltekintve, én élveztem a kiruccanást, annál is inkább, mert ezúttal Vikike nemcsak fültanúként, Anya pocijában, hanem szemtanúként is jelen volt.

Zsanna-manna

Virtuális fotóalbumaink egyikét lapozva jutott eszembe e sztori, és bár nem zsír-új, elmesélem Nektek. Amikor Vikike betegsége kis családunk női ágát néhány napra kórházba kényszerítette, Apával ketten vezettük a háztartást. Teszem hozzá: kifogástalanul.

Természetesen segítségben is volt részünk, és most az alkalmat kihasználva meg is köszönném a családomnak, zenésztársaimnak, a kiadónak, a producernek és Istennek... várj csak!, ez nem a Grammy-gála, szóval köszönet a család minden tagjának, akik önzetlenül álltak az ügyünk mellé.

Képriport: látogatóban Nóránál és Lillánál

Rendhagyóra sikeredett a tegnapi déli sétánk. Végre! Imádunk a városban és a parkban lófrálni, az otthon-belváros útvonalon található összes játszóteret sem adnánk oda semmiért, viszont kell néha a helyszín- és környezetváltás, egy kis vérfrissítés mindig jól jön.

A még félénken ébredező tavasz ringatásában Nóra és Lilla zöldellő udvara, és saját, személyre szabott játszótere a megfelelő helyszín volt arra, hogy az időjárás miatt kissé szomorkás hangulatú vasárnapot kellőképpen felvidítsa, jócskán javítva mindannyiunk kedélyállapotán. Beszéljenek tovább a képek!

1 kérdés többet ér 100 keresésnél

Anya, nem láttad a fából faragott pengetőmet?

Snow Sessions: Mínusz húszban

Jól van, aláírom, farkasordító hideg van, de hadd ordítsanak kényükre-kedvükre az ordas négylábúak, én még csak azért is mosolygok, és még csak azért sem hagyom arcomra fagyni a mosolyom. És nem mellesleg küldetésben is vagyok: azt tapasztaltam, hogy a felnőttek nagy része, köztük a Szüleim is, már kevésbé kedvelik a telet, kissé megfeledkeztek a nagy, olykor vizes, máskor ropogósan fagyos, csúszósan jeges hó, valamint a dermesztő hideg nyújtotta élvezetekről. Ezt szeretném visszalopni az Ő szívükbe. Bízom benne, hogy a Nagy Hó-fotóalbum fellapozása után Ti is adtok még egy esélyt a Télnek.

Ajjaj-jaj! Ajjaj-jaj!

Ajjaj-jaj! A kréták folyton potyognak le a földre. Még egyszer összeszedem őket. Ajjaj-jaj! Gyermekkönyvekből és -lapokból, színezős és matricás füzetekből tornyot rakok; ezt még eligazítom. Ajjaj-jaj, a derekam, a hátam! Még ezeket a dolgokat is idehozom a szobámból. A ceruzatartót rakom a torony tetejére. Ajjaj-jaj! Kezdődik a mese. Ma este a A király kenyere van műsoron. Én kértem. Most hány fele szakadjak, szaladjak. Jaj...

ITA

Fedezzük fel együtt Itáliát! Egyelőre csak ezeken, a már itthon készült fotókon, ugyanis a háromhetes kiruccanás alatt készültek oroszlánrésze ott maradt a vaffanculo országában. Csak semmi nyugalom, őrizzétek meg  a pánikotokat, már úton vannak. Félúton...Hamarosan jelentkezem!

Homoklabda

Teljes sokként ért a felfedezés, hogy Anyáék nem pakolták be a teniszütőket a poggyászba. Nem is szalasztottam el egy alkalmat sem, hogy megjegyezzem, itt, Andráséknál nincs teniszütő. Észrevettem ugyanis, hogy ha elég következetes vagyok követelőzéseimmel, a felnőttek folyamatos nyaggatása sikerrel végződik: így volt ez korábban a gitárral is...

Addig, amíg eljutunk végre az Alba Adriatica-i teniszklubba, erre ígéretet kaptam, kipróbálom a parton ütő helyett a homárszitát. De várjunk csak! Mit használunk labda helyett?

Ezt jól elgyurcsányozták!

Felnőttektől tudom, hogy Sepsiszentgyörgy jó irányba halad. Amit eddig hallottam és láttam, azt most már lassan felfogom és megértem is.

A város folyamatosan szépül; nemcsak a centrum, hanem a legeldugottabb városrészek is úgy festenek, mint egy örökösen ünneplőbe öltözött királylány, melynek koronaékszere a város szívében levő Erzsébet park.

Életszelet a lencsén keresztül

Említettem már, hogy amióta a végtelenbe nyúló virágos rét két, a végtelenségig összefonódó Virágszála új Hajtást eresztett, a fényképezőgép és a kamera "leveleik" meghosszabbításaként funkcionál.

Mint akinek belső memóriája teljesen megtelt, vagy aki csak szimplán nem bízik a sajátjában, Szüleim igyekszenek minden mozzanatok, pillanatot és hangulatot lencsevégre (is) kapni, amit aztán külső merevlemezre másolnak és mentenek, nehogy...

Tipi-topi kislányaim: Rebecca és Nóra

Ez a kislány jaj de szép!

Ha egyet lép, hozzám lép.

Ha kettőt lép, tillárom!

A karomat kitárom.

Hogyha hármat lépeget,

mondok neki szépeket:

tipi-topi kislányom,

jer ölembe, virágom!

(Gazdag Erzsi verse)

Időjárás hátrajelzés

Egy darabig úgy voltam vele, mint író, akit egyszerre hagyott el ihlet és múzsa. Pedig már minden a rendelkezésemre állt: megvolt a téma, és háttárinfó bőven, fotódokumentáció is készült, mégis valahogy nehezen került megfelelő alkalom arra, hogy megosszam élményeimet.

Aztán miután belső kezek - idegenkezűségre utaló nyomokat nem találtam - feltörték az adatbázisomat és a képriport egyik-másik értékes és kulcsfontosságú eleme felbukkant a világhálón, úgy döntöttem, ideje lépni még mielőtt beleegyezésem, akaratom és engedélyem nélkül összeáll a puzzle.

A másik nyomós ok az időjárás volt; úgy gondoltam, hogy ebben a hideg és barátságtalan májusi őszben mindenkinek jól eshet és felüdülésként hathat forró napsugarakba öltözve sétára kerekedni velem gőzmozdonyon, vízibiciklin, hintán, csúszdán, kötélen és karikán a Kökös határában levő Természetparkban.

Sepsi-Magyaróvár

Az Alma Együttes nagyszerű koncertjét követő tavaszi kollekció bemutatása után tudatosan döntöttem úgy, hogy tartok egy kis szünetet, visszavonulok a rivaldafényből, átadom a helyet a városnapok szervezőinek, sztárvendégeinek, és elvegyülök a tömegben.

Az ember azt hinné, hogy egy másfél esztendős kisgyerek számára nincs is annál egyszerűbb feladat, mint fejest ugrani a közel ötvenezer lelket számláló tömegtengerben, és eltűnni, mint póni a ködben. Nekem ez nem sikerült, mert Szüleim mentőövként szolgáló kézfogása minden lépésemet vigyázta.

Hallelujah

Kitartásom és következetességem gondolom már senki számára nem újdonság vagy meglepő. Bizonyára nem vagyok ezzel egyedül.

A kisgyerekes szülők nagyon jól tudják, milyen az, amikor szerelmük gyümölcse valamire kiveti a hálóját. Elnézve a felnőtteket, sok mindenben ők sem különböznek tőlünk, viszont az ő esetükben már nem gyerekes bájról beszélünk, hanem...Lapozzunk!

Mini Mayhem strikes again...and again

Nem is olyan régen, a ráállni a csomagra nevű projektem még gyerekcipőben járt, viszont akkor ígéretet tettem arra, hogy míg egy darabban láttok nem adom ám fel.

Persze a közel fél évvel ezelőtti célkitűzés ma kissé nevetségesnek tűnik, hisz azóta játszi könnyedséggel veszek ennél nagyobb, szélesebb, magasabb és...veszélyesebbakadályokat is. De várjunk csak! Mi történik itt? Ha csapkodom a bútort, akkor...az nekem fáj?