Korai karácsonyi ajándék Anyának

Megjött a Mikulás 2.

Nem volt hiábavaló a várakozás, és a délutáni ráadásalvás sem. Miután Apa hazaérkezett, tudjátok Ő délelőtt dóóó, és ebédeltünk Anya úgy ítélte meg, hogy jobb lesz a hosszú estét megelőlegezni egy kis plusz energiával, ezért álomba ringatott. Ez az egyszerű feladat Anyának nem kis erőfeszítésébe került, hála az én akaratomnak, pontosabban a nem akaratomnak. Aztán változott a baba fekvése, és Anya azzal az áldatlan feladattal bízta meg Apát, hogy költsön fel. Ez az egyszerű feladat Apának nem kis erőfeszítésébe került, de aztán elsütötte egyik klasszikusát -Hunika kelj fel, kell menni iskolába...-, minek hallatán felültem ágyamban és rögtön segítségért kiáltottam: Anyó!

Wow!

Ne, ne! Ne, ne!

Egy kis móka, megpróbáltam elcsenni Anya egyik gondosan kidíszített mézeskalácsát, és játék után ünneplőbe bújtunk, és...Anya indulást sürgetett. Várjunk csak! Ha elmegyünk itthonról, ki nyit ajtót a Mikulásnak. Nekünk nincs kéményünk! 

Mamokó, beengeded Mikit?

Mint kiderült, nem mentünk messzire; Hanna baba a szomszédom. Arra is hamar fény derült, hogy a Mikulás ide hozza az ajándékokat. Jaj, csak nehogy összezavarodjon, és a könyveimet másik kisgyermeknek adja!

Szerencsére a Mikulást kemény fából faragták, valami hasonlóból, mint a szuperhősöket, mint például Süsüt, mert az igaz, hogy néha picit elbizonytalanodott, de nem követett el végzetes hibát, mindenki megkapta a kért-várt ajándékcsomagot, és jöhetett az ajándékkapás legjobb és legszebb pillanata, a csomagolópapír letépése, azután pedig egymás játékainak megkaparintása.

Virgácsot is hozott a Mikulás...Apának.

Szülinapi babazsúr

Szóval ilyen érzés, amikor már nemcsak előttünk, hanem a hátunk mögött is van élet! Nagyiék biztos lennének pár évvel fiatalabbak, de ha engem kérdeztek, én jól érzem magam a bőrömben, és még egyelőre nem tagadom le az életkoromat. Nem egyébért, de semmi sem maradna belőle...Aztán csodálatos életem van, és erre büszke vagyok.  

Miért is szomorkodnék az idő múlása miatt, mikor első életévemet barátaim és szeretteim társaságában tölthettem, és szintén az Ő társaságukat élvezhettem akkor is, amikor legördült a függöny életem első éve mögött, és ízelítőt kaptam a jövő marcipán-édes örömeiből. 

Heten voltunk, mint a gonoszok: szívem csücske Rebecca, Nóra, Hanna és Boróka -igen jól számoltátok, az én szívemnek négy csücske van-, Zsoltika szorozva kettő, és jómagam. A kis Vincét azért hagytam ki az előbbi felsorolásból, mert Ő volt mindannyiunk közül a legügyesebb. Aki ekkora zűrzavar közepette is képes egy könnycsepp és szó nélkül elaludni, az csak egy szuper baba lehet...

Ennyit mondanék el dióhéjban első szülinapi bulimról. A továbbiakban beszéljenek a képek. Lapozzátok át, és győződjetek meg Ti is arról, hogy Meseország határa láthatatlan, partjait Játéktenger mossa, himnusza a Nevetés, címere Micimackó, nemzeti ünnepe pedig mindannyiunk Szülinapja. Isten Éltessen kedves Barátaim!

Szívkirály

A főszereplőt Zsuzsi & Csongi öltöztette. Együttműködő partnereinknek ezúttal is köszönjük.

Főpróba

baby mix

A pár napos székelykeresztúri kiruccanást, az arra való felkészülést, a csomagolást és becuccolást a bőröndökbe valamint az autóba, az utazást és az azzal járó hercehurcát a nagy nyári vakáció főpróbájaként éltük meg. Szegény Mégane kisasszony! Ha tudta volna mi vár rá, talán sose gördül le a futószalagról. Úgy nézett ki szegénykém, mint egy szamár, kinek lábára paták helyett gumiabroncsokat vert a kovács. Még a kesztyűtartó is dugig volt...popsitörlővel.

Dudálni tilos?

Kati néni és Tibor ajándéka

Sajnálattal kel tudatnom veletek, hogy az útról nem áll módomban beszámolni. A tény, hogy egész idő alatt aludtam Mégane kisasszony teherbíróképességét dicséri. Nem elég, hogy a csomagok mellé, vagy inkább azok tetejére mi is beszálltunk, még maradt egy kis ereje elringatni engem. A történet tehát onnan folytatódik, hogy megérkeztünk...

Ajándékozni jó!

Oly régen volt már, hogy csak foszlányokban emlékszem a részletekre, ettől viszont a Minden nap Karácsony akció nem szünetel. Még a forró nyár ellenére sem...Vasárnap este, a besenyői kiruccanásból hazatérve egy virtuális utazásra kerekedtünk fel, mely során Adrimamához is betértünk. Jó helyen voltunk, jó időben, mert ajándékot kaptunk, amit most blogtársammal és Veletek is megosztok. 

Akik most örülhetnek a kis körajándéknak: Adrienn és Bazsi, akikkel itt a legtöbbet társalgok, ezért kedvességüket mindenképp viszonozni óhajtom, továbbá Eszterke és Emma, Zsoltika, Dengezik, András, Eszter, Andi és a gyerekek, Matyi, Panni és Áron.

Ne fald be!

A kiadós ebéd és egy rövid szieszta után Anyával ismét útra kerekedtünk és picit eljátszadoztunk a zöld pázsiton, élveztük az elmúlt héten a felhők közül oly ritkán előmerészkedő napocska forró sugarait és együtt daloltunk, fütyörésztünk a vidáman csicsergő madárkákkal. Szerencsés napom volt. Anya előzőleg meglepett egy egész miniatűr gépjárműparkkal. Beletapostam a gázba...Aztán négylevelűt találtam. Ne fald be? Naná!

Első Karácsonyom...

...már történelem. A Minden nap Karácsony! családi szappanopera azonban folytatódik. Apa vicces, de hasznos tanácsait Nagyiék is elfogadták, így a karácsonyfa alá került zenés hinta, rugdalózók, pempi, színes könyvek és játékok mellé az Angyalka finom húslevessel, ízletes töltött káposztával és pulykasülttel, friss kaláccsal és tésztákkal rakta tele hűtőnket és éléskamránkat.

Én még pici vagyok ahhoz, hogy Nagyiék főztjét habzsolhassam, de sebaj!, számomra kedves szavaik, forró ölelésük és boldogságtól ragyogó arcuk az igazi ajándék. Szeretetüket én megpróbáltam bájos mosollyal meghálálni. Apától tanultam, hogy a mosoly a legolcsóbb drága ajándék, és mindenki megérti, még az is aki nem ismeri a babanyelvet.

Kedves barátaim, egy kis meglepetést Nektek is készítettem. Ajándékomat az alábbi képek valamelyike alá rejtettem. A megfelelő fotóra kattintva felnyithatjátok az ajándékcsomagok egyikét...

 Ajándékok ajándéka

 Cicuanya és Brühühü

 Baba a fa alatt

 

Angyalka

Verdák

Ajándékok ajándéka

Már egy jó ideje azon töprengek, hogy mit ajándékozzak Szüleimnek. Egyáltalán létezik valahol kerek e Földön az az ajándék, amivel tetőzni lehet azt, amit én Tőlük kaptam? Hogyan lehet megköszönni vagy viszonozni, mivel lehet meghálálni az ajándékok ajándékát, a nagybetűs Életet? Hiszen amit én kaptam az egyszerűen felbecsülhetetlen. Pénzzel megfizethetetlen. 

Aztán hallottam Szüleimet arról beszélni, hogy az Ő életük legnagyobb ajándéka én vagyok. Tehát az egyszerű létezésemmel már kvittek lennénk? De hát ez így nem igazságos. Gondoskodó öleléseikért, aggódásukért és szeretetükért ennél jóval több jár. Hiszen azon túl, hogy Anya Életet adott nekem az "egyszerű létezésem" minden perce is Szüleimtől függ. Gondolkodok még hát. Nem sürget az idő. Úgy sem Karácsonyra, hanem egy egész Életre akarok ajándékozni.

Nekem pedig Anya, Apa semmit ne vegyetek. Mindenem megvan amire szükségem van, mert nekem Ti vagytok Életem legnagyobb ajándéka. De ígérjétek meg, hogy gondoltok azokra a gyerekekre, akik szomorúan töltik az Ünnepet, egyedül, éhesen és fázva, azokra akik keservesen álmodoznak mindarról, ami nekem megvan...

Generációs ellentétek

El kell újságoljam nektek, hogy a Minden nap karácsony! névre keresztelt családi akciónk óriási siker. Úgy dübörög, mint egy évszázados gőzmozdony, hangosan és lassan, de biztosan halad a cél felé. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azért karácsonykor sem minden rózsaszín hófehér. Ti is ismeritek azt a kínos érzést, amikor egy-egy ajándék nem igazán tetszik, mégis mosolyogtok neki, mint az egynapos baba. Egy ilyen "ajándékot" kaptam én is Apától. Akarata ellenére adta át nekem. Próbálta dugdosgatni előlem, de Hapci király hadserege alattomosan bekerítette és megszállta fellegváramat.

A szörnyű vereség után heves vita tört ki Apa és köztem a helyes védekezési stratégiát illetően. Úgy is fogalmazhatnék, hogy összeakadt a taknyunk... Alea iacta est. - mondta Apa és mintegy kártérítésként másnap újabb ajándékkal, egy orrszívó porszívóval lepett meg. Mi van Apa, elvesztetted zsebkendődet?  

Mivel ajándék lónak nem nézik a fogát és én egy jól nevelt baba vagyok, mosolyogtam kedvesen, de nem erősségem a képmutatás, úgyhogy első használata után azonnal hadat üzentem ennek a műanyag szörnyetegnek. Nem értem, hogy nevezheti Apa ezt a babavallatásra is alkalmas kínzószert egy zseniális találmánynak. Valószínű ez már a generációs ellentét számlájára írható. 

Minden nap Karácsony!

Miután a Krampusz egy váratlan balhoroggal az élet kőkemény padlójára küldött bennünket, úgy döntöttünk, hogy még azért se hagyjuk magunkat és meghirdettük a "minden seggberúgás egy lépés előre" elven alapuló, Minden nap Karácsony! családi akciót. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nem hagyunk ki egyetlen alkalmat sem, hogy egymásnak örömet és boldogságot szerezzünk, így ezentúl minden nap ajándékokkal halmozzuk el egymást. De nem színes papírba csomagolt ajándékokra gondoltunk, hanem annál jóval többre, annál jóval értékesebbre. 

Ezentúl jobban odafigyelünk egymásra, több mosolyt, puszit és szeretetet adunk egymásnak. Mert egy goromba világ hiányosságait csak a családban és igazi barátok közt lehet pótolni. Persze ha Nagyi közben beállít egy éneklő és csilingelő hintával, azt is szívesen elfogadjuk.