Jépa, jetek, mogyojó

Anya végre beadta a derekát és vásárolt egy doboz - jótékony hatás ide vagy oda, de szerinte undorítóan festő - fürjtojást, amit korábban már volt szerencsénk fogyasztani itt-ott, ott...hon azonban még sosem került terítékre.

„Tojások”. Egyik kicsi, másik pici.

Nagy testvérként természetesen kötelességemnek éreztem, hogy a reggelinél húgomat ellássam a menü származásával, eredetével kapcsolatos megfelelő információkkal. Már a startnál beragadtunk...

De édeske!

Minden héten egy-két nap Nagyéknál vakációzok, hogy ezzel is tehermentesítsem Anyát a délelőtti órákban, amikor Apa munkában van. Igen ám, de a kis hercegnőnket épp az én hiányom zavarja meg annyira, hogy aztán se séta, se evés, se alvás, ergo Anya tehermentesítése sem sikerül úgy, ahogy az tervbe lett véve. Vikike a séta alatt folyton utánam forgatja kicsi fejét, evés közben szintén, keresi a tekintetemet, kutatja a mosolyomat, az elalvás meg azért megy döcögősen, mert ilyenkor zavaró csend honol a lakásban. Mit tesz ilyenkor a porul járt anyuka? Játszani kezd a fényképezőgéppel és készít egy "De édeske!" fotósorozatot a(z egyik) büszkeségéről.

Ahány fotó annyiszor hangzott el a de édeske felkiáltás a számból, még úgy is, hogy Anya a sorozat második felében egy fura effekttel sárgarépaszínűre "festette" a húgomat.

Mosolyra nyíló virág

Az elmúlt hetekben annyiszor hallottam már az "Itt a tavasz!" ténymegállapító örömfelkiáltást, hogy szinte már kínosnak is érzem leírni, de hát megérkezett, ez tagadhatatlan, sőt annyira igaz, hogy már el is távozott, hisz a napsugarak hatására bekövetkezett instant virágzás és az ezt követő káprázatos sziromhavazás, no meg a közel 30 fokos meleg testvérek között is inkább a nyár, mint a tavasz velejárói.

Ha már testvérekről és virágokról beszéltem, hadd mutassak Nektek pár remek fotót egy igen ritka, védett és felbecsülhetetlen értékű Virágról, a neve: Viktória.

VikiLeaks

Rettenetes fáziskésésben vagyunk! Annyi beszámolni valónk van, lenne, hogy Dunát rekeszthetnénk velük. Kifogásunk, mentségünk is van, lenne arra, hogy  - immár jó ideje  - miért nem hozakodtunk elő újdonságokkal, de nem akarunk mentegetőzni, vagy kibújni a felelősség alól, elvégre egy napló úgy napló, ha napirenden ír bele az ember. Igen ám, de emberkék terveznek, víruskák végeznek... No, de micsoda szemtelenség, hogy be sem mutatkozok Nektek, csak fecsegek, mint locsi-fecsi Viki?! A nevem Viktória, Kerekes Viktória, mától kezdve bátyuskám fémjelezte napló társszerzője leszek. Hurrá!

Snow Sessions: Mínusz húszban

Jól van, aláírom, farkasordító hideg van, de hadd ordítsanak kényükre-kedvükre az ordas négylábúak, én még csak azért is mosolygok, és még csak azért sem hagyom arcomra fagyni a mosolyom. És nem mellesleg küldetésben is vagyok: azt tapasztaltam, hogy a felnőttek nagy része, köztük a Szüleim is, már kevésbé kedvelik a telet, kissé megfeledkeztek a nagy, olykor vizes, máskor ropogósan fagyos, csúszósan jeges hó, valamint a dermesztő hideg nyújtotta élvezetekről. Ezt szeretném visszalopni az Ő szívükbe. Bízom benne, hogy a Nagy Hó-fotóalbum fellapozása után Ti is adtok még egy esélyt a Télnek.

Kedves anyám!

Könyvekből és videókból egyre nagyobb, ám emészthető adagokban fogyasztom, habzsolom a furfangos magyar népmeséket, amelyek láthatatlan szárnyakkal vértezik fel az amúgy is határok nélküli vadvirágos mezőkön vágtázó fantáziámat. Álmodtam én már Hamupipőkével, láttam farkast a függöny mögött és muzsikáltam a háromfejű sárkánnyal is, de akárhányszor béhívja a király a szegény hegedűst a palotába, rögvest korrigálom a mesemondót: nem bé, hanem be, te! De nemcsak én vagyok így ezzel, valahányszor tehetik Szüleim is partnerek a mókában.

Népmese-effektus

Vagy mellékhatás...Elég nagy, de emészthető adagokban fogyasztom ugyanis a magyar népmeséket írott-olvasott és vetített formátumokban egyaránt. Szüleim nemrég azon szórakoztak, hogy végre van egy hely a világon, ahol már nincs válság. Pontosan nem tudni hol van ez a hely, tudniillik a furfangos népmesék nem adnak pontos útbaigazítást, csak amolyan ad hoc paraméterekkel szolgálnak: annyi biztos, hogy valahol hetedhét országon túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen innen vagy túl egy szegény ember, asszony, vagy család él.

The Little Drummer Boy

Szüleim és szomszédaink legnagyobb "örömére" hangszerimádatom újabb állomásához érkeztem. Házi stúdiómban eddig is jelen voltak a "bőrök", de csak mérsékelten püföltem őket. Most azonban fejest ugrottam az ütőhangszerek világába. Mutassatok egy felületet, bármit, bárhol és már pörgetem a ritmust. A minap a játszótéren is felfedeztem egy egész elképesztő felszerelést, amihez hasonlót még csak ezen a káprázatos videón láttam Apa jóvoltából. Ajánlom szíves figyelmetekbe, de vigyázzatok, függőséget okoz! Én azóta álmomból felkeltve is készen állok egy kis nagy progresszív dzsessz-rock örömdobolásra. Persze nem hagytam árván gitárjaimat sem, az aggódó szomszédoknak pedig üzenem: gyurmadobom is van.

Mosolyogva születtem

Egyik kedvenc fotómat Apa készítette a születésem utáni órákban; a kép az Anyával való, első igazi, szülőszobán túli találkozás legeslegelső pillanatát örökíti meg: amint meghallottam az én Édesanyám hangját, rögön kibiggyesztettem lilás árnyalatú arcomra pár órás életem első mosolyát.

A sírást lerendeztük korábban - szem nem maradt szárazon -, és biza most is sírok alkalomadtán, de már csak én egyedül, ám többnyire úgy élem a napjaimat, ahogy születtem: Anya édes hangja most is mosolygásra késztet, Apa pedig egy civilbe öltözött bohóc, úgyhogy...

Egy kis vagányság

Nem is olyan egyszerű ez a latin hódítósdi! De ha bevetem a nehéztüzérséget, kacér mosoly, bájos tekintet és határozottság, akár sikerrel is járhatok. De mi van akkor, ha a nehezen meghódítható szerepet választom...

A felfedezés izgalma, az első benyomás fontossága

Cápamese

A parton soha nem hordtam pelenkát. Amúgy legtöbbször semmit nem hordtam, ezt azonban képek nélkül is el kell higgyétek nekem, ugyanis már nem vagyok hajlandó ádámkosztümben mutatkozni...

Reggeli után mindig elvégeztem kisebb-nagyobb dolgaimat, úgyhogy Anya bátran adta rám fürdőrucijaim valamelyikét, egy ideig biztos nem állt fenn a veszélye annak, hogy bepiszkolom az Adriai-tenger ezüstpartját, vagy türkizkék vízét. 

gyakorikérdések.huni

Mivel még születésem előtt, a pocaklakás biztosította kényelemből elkezdtem üzengetni a nagyvilágnak, viszonylag korán, és gyakran, de amúgy jogosan, szögezték nekem a firtató kérdést, hogy ki írja a naplóbejegyzéseket(?).

Egy, a nevem fémjelezte blogon, a kérdésre elég egyértelmű a válasz, ezért csak a rend kedvéért teszek közszemlére néhány félreértelmezhetetlen fotót, melyek remélem meggyőzik a kételkedőket.

Ezt jól elgyurcsányozták!

Felnőttektől tudom, hogy Sepsiszentgyörgy jó irányba halad. Amit eddig hallottam és láttam, azt most már lassan felfogom és megértem is.

A város folyamatosan szépül; nemcsak a centrum, hanem a legeldugottabb városrészek is úgy festenek, mint egy örökösen ünneplőbe öltözött királylány, melynek koronaékszere a város szívében levő Erzsébet park.

Sértődés

Ebben a pukkasztó hőségben a legapróbb ruhadarab is képes még egy lapáttal rátenni, az elviselhetetlenségig fokozni a hőségérzetet. Ha Apát álmából felkeltve megkérdeznék, hogy melyik a legkevésbé kedvelt ruhaneműje, kapásból zoknit válaszolna. Ezzel szemben Anya még álmában is hordja. Hiába, az ellentétek vonzzák egymást...

Zoknit szandálban? A kígyó mellett ez az a tavaszi-nyári divatkombináció, amivel Apát a bolygóról is le lehet kergetni. Kisbabák esetében elfogadható, viszont könnyen elkerülhető a fashion faux pas: ha babakocsival közlekedünk, simán ejthetjük mind a kettőt, egyik is, a másik is fölösleges.

Higgyétek el nekem, egyik sem, a másik sem sértődik meg, ha alkalomadtán otthon maradhat. De mi van akkor, ha már gyermek a baba, és kocsi nélkül, gyalogosan közlekedik?

Maszatka

Esőerdő ide, szemek által szikrázva szórt szívből fakadó ragyogás oda, azért mégiscsak szívderítőbb, amikor a meleget bőkezűen eregető aranysárga napsugarak az égbolt határtalan kékje és a föld májusi esők által méregre pingált zöldje között táncolnak.

Ilyenkor Anya a fagyasztó jéghideg, láthatatlan rejtekéből üdítő frissességet varázsol elő. Anya fagyinak nevezi, én maszatnak hívom, de a jövőkép is illene: a hűvös, de perdülő ostyaszoknyájában ízlelőbimbóimon hevesen szambázó nyali sikkes álszakállat pingál az államra. Olyan, amilyet piktorok és költők, a bohém művészek hordanak. Majd 18 évesen...

Kedvenc maszatom a fagyi!

Jegyzetek az esőerdőből

Ha Anya fejében megszületik egy terv, kipattan egy ötlet, ami egyenesen arányos a megrendíthetetlen elhatározással, részünkről, férfioldalról pedig a megkérdőjelezhetetlen végrehajtással, akkor ott mese nincs, tenni, menni, végezni kell, hanem...

Persze, mi tudjuk, hol a helyünk, és bár olykor rendkívül vokálisan hallatjuk véleményünket - értsd hisztizünk -, Amelyik kutya ugat, az nem harap-alapon igyekszünk mindig Anya kedvében járni.

Időjárás hátrajelzés

Egy darabig úgy voltam vele, mint író, akit egyszerre hagyott el ihlet és múzsa. Pedig már minden a rendelkezésemre állt: megvolt a téma, és háttárinfó bőven, fotódokumentáció is készült, mégis valahogy nehezen került megfelelő alkalom arra, hogy megosszam élményeimet.

Aztán miután belső kezek - idegenkezűségre utaló nyomokat nem találtam - feltörték az adatbázisomat és a képriport egyik-másik értékes és kulcsfontosságú eleme felbukkant a világhálón, úgy döntöttem, ideje lépni még mielőtt beleegyezésem, akaratom és engedélyem nélkül összeáll a puzzle.

A másik nyomós ok az időjárás volt; úgy gondoltam, hogy ebben a hideg és barátságtalan májusi őszben mindenkinek jól eshet és felüdülésként hathat forró napsugarakba öltözve sétára kerekedni velem gőzmozdonyon, vízibiciklin, hintán, csúszdán, kötélen és karikán a Kökös határában levő Természetparkban.

Az ész a fontos

Majd, ha nagyobb leszek, nekem is lesz szavam, beleszólásom, de most úgy voltam vele, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, legyen meg Szüleim, értsd Anya akarata. A napirendi pontra tett javaslatot rövid vita után egy igen, egy nem, és egy tartózkodás ellenében "fogadta" el a Ház.

  

Tartózkodásom ellenére titokban én is abban reménykedtem, hogy előbb-utóbb megszabadulok hajkoronám egy részétől. Egyetlen nyomós okom volt: a ki- és előrekandikáló hosszabb, kusza fürtök csikizték a füleimet, és emiatt egy rakás önpofont lekevertem, és egy milliószor kezembe adtam már saját füleimet...

Apát sem volt nehéz meggyőzni; ezt Anya olyan hozzáértéssel tette, hogy a végén még Apa volt az, aki mozgósította Nagyit, hogy egy mesterfodrász beszervezésével leszervezze az akciót.

Sepsi-Magyaróvár

Az Alma Együttes nagyszerű koncertjét követő tavaszi kollekció bemutatása után tudatosan döntöttem úgy, hogy tartok egy kis szünetet, visszavonulok a rivaldafényből, átadom a helyet a városnapok szervezőinek, sztárvendégeinek, és elvegyülök a tömegben.

Az ember azt hinné, hogy egy másfél esztendős kisgyerek számára nincs is annál egyszerűbb feladat, mint fejest ugrani a közel ötvenezer lelket számláló tömegtengerben, és eltűnni, mint póni a ködben. Nekem ez nem sikerült, mert Szüleim mentőövként szolgáló kézfogása minden lépésemet vigyázta.

Babócák lányzenekar

A nappalok hossza már lehetővé teszi, ám az időjárás néha megvétózza a délutáni második sétát. Ilyenkor igyekszünk leleményesek lenni, és hasznosan, kreatívan eltölteni az időt.

Így pengesd!

Így volt ez a minap is, amikor a Nap nem tudta elég gyorsan félredobálni útjából a felhőket, így azok a napsugarakat folyton hátuk mögé rejtve, még a hűvös szélnek is szárnyakat adtak. Anya jobbnak látta, ha bent maradunk, annál is inkább, mert egy előzetes egyeztetés értelmében Eszterke és Emma játszani jöttek hozzám. Amikor a Babócák megérkeztek, én épp arról tartottam egy színvonalas bemutatót Apának, hogy miként lehet egy villányi spenótot kézzel kivenni a szájüregből és elegánsan visszahelyezni a tányérba. Apa nem volt elragadtatva a mutatványtól, de a spenót vastapssal jutalmazott.

Tudom, tudom, az étel nem játék, de a játék már az, úgyhogy hamar meghajoltam, befejeztem az ebédet, és azzal rohantam a szobámba, ahol a játéktenger hullámai közt lubickolva már vártak a lányok. Hamarosan előkerültek a hangszerek is: gitár, csörgődob, rumbatök, és felcsendült a nóta. Észre sem vettük, hogy a dal szárnyán elrepült az idő is, és közben új zenekar született...