Szerkesztőségi huzavona

Hogy is hívják hivatalosan a jogászok? Kibékíthetetlen ellentétek. No, azért nem olyan reménytelen és kilátástalan a helyzet. Az van, hogy képtelenek vagyunk zöld ágra vergődni valamiben. És sietnünk kell ám, mert nyakunkon a rozsdasárga s rézvörös ősz,  s aztán lőttek a zöldnek s a kiegyezésnek.

Arról van szó, hogy én szeretnék riportot a nagy nyári utazásunkról - nekem ez volt az első - Hunika meg azt tartja hajthatatlanul, hogy az a hajó már elment. El-e? Egy fenét! Majd amikor Ő ovis karrierjének építgetésével lesz elfoglalva, és én leszek a naplószolgálatos, közzéteszem az anyagot.

Cápamese

A parton soha nem hordtam pelenkát. Amúgy legtöbbször semmit nem hordtam, ezt azonban képek nélkül is el kell higgyétek nekem, ugyanis már nem vagyok hajlandó ádámkosztümben mutatkozni...

Reggeli után mindig elvégeztem kisebb-nagyobb dolgaimat, úgyhogy Anya bátran adta rám fürdőrucijaim valamelyikét, egy ideig biztos nem állt fenn a veszélye annak, hogy bepiszkolom az Adriai-tenger ezüstpartját, vagy türkizkék vízét. 

Visszatekintő

Az egyik leggyakoribb közhely, amit a felnőttektől hallok az idő múlásával kapcsolatos. Főként olyankor hallom, mostanában elég gyakran teszem hozzá, mikor Szüleim rég nem látott ismerőseikkel találkoznak.

Persze ugyanezt a közhelyt elsüthetném én is, de parancsolok magamnak és nem teszem, a gondolataimat viszont nem tarthatom kordában, így ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ezeknek az emberek nincs tükrük?   

Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miből lesz a cserebogár,
fordítsátok meg a képeket.

Miért van az, hogy a felnőttek nem vesznek tudomást az idő múlásáról, vagy inkább nem akarják látni , amikor farkasszemet néznek önmagukkal a tükörben(?), viszont a gyermekek látványa, azok fejlődésének és növekedésének folyamata mindig előhozza belőlük a sóhajt: Hogy telik az idő!

Fürdőköntös

Ti szerettek...

...fürdőkádban olvasni? Apa többször mesélte már, hogy fiatalabb korában, segítek betájolni az időben, úgy kábé a 19. században, főleg tanulás közben, de máskor is, gyakran nyakig töltötte vízzel a fürdőkádat, befeküdt, és a könyvet tartva, csak a két kezét a szárazon hagyva, ott tanulgatott, olvasgatott. A történet nagyon szép, csak éppen arról nem szólt a fáma, hogy mit szólt ehhez a négytagú család háromnegyede. Mert a jó könyvet úgy-e nehéz lettenni, és olykor az én drága Apukám órákig feküdt a kádban, sokszor csonttá fagyva a már félig-meddig kihűlt vízben, mondván, még csak egy fejezet, csak egy oldal, vagy bekezdés. Eközben a többiek...Én is kipróbáltam.

Fej vagy írás?

Ha kíváncsiak vagytok, hogy mi történt kerek egy másodperc múlva, fordítsátok meg a képet.  

Mi jár a fejemben?

A szememben, a füleimben...

Üdvözlet Bulgáriából 2. Lappangó betegség

Folytatása következik

Cím nélkül (Játék)

Eléggé ritkán fordul elő, de elismerem, hogy néha nehézségeim támadnak a nap végén amikor összegezni próbálom az aznapi eseményeket. Na nem azért, mert nem lenne miről írni, épp ellenkezőleg. Nálunk szinte megállás nélkül pörgés van. A kőbe vésett napirendi témák mellett mindig történik valami extra, valami váratlan és meglepő, amiről akár oldalakat is írhatnék. Aztán ott vannak a fotók, amikből soha nincs hiány. Még most sem értem, honnan van Anyának az a két plusz és láthatatlan keze, amivel a kamerát bűvöli. És honnan merít Apa plusz energiát, amit aztán esténként, altatás után arra fordít, hogy tolmácsolja Nektek mindazt, ami velem történt a nap folyamán. 

És aztán nekem se könnyű mindig aranyosnak lenni, és mint minden tollforgatót tollbamondót engem is néha cserben hagy a múzsám. Fotók és sztorik milliói közül szelektálva olykor elvesztem a fonalat. Elhagy az ihlet, vagy csak egyszerűen önmagam ismétlésének zsákutcáját kikerülve vakvágányra térek. Ha kedvetek van alkotni, kreatívnak lenni adjatok Ti címet a mai bejegyzésnek, a mai fotósorozatnak. Ha van kedvetek játszani, játszatok velem. Csak úgy a játék, a jókedv, a derű, a szeretet kedvéért.

Gentlemen's agreement

Kis kacsa fürdik...

A kisbabák és szüleik tudják. Tudják a nagyszülők is. De tudják azok a kedves barátaink is, akik még gyerektelenek, de gyakran ellátogatnak hozzám, olvassák soraimat és nézik képeimet, hogy legyen bármilyen színes vagy bármilyen hangos a babaélet, mégis van benne egy jó adag monotonitás. Kisbaba és szülői szemszögből egyaránt. Ez a monoton rutin persze rendkívül hasznos, hiszen pontosan a mi kiegyensúlyozottságunkat -Hú, micsoda szó! Alig tudtam leírni...hivatott biztosítani.

Ennek fele se tréfa...

Hiába ragaszkodik Apa foggal-körömmel a jól bevált repertoárhoz, a nagy egyhangúság olykor hihetetlen eseményszimfóniává változik. Gondoskodok én erről rendesen. Minden nap. De szerencsére Anya is szereti a variációkat. Szegény Apa esélytelen velünk szemben, főleg ha mindketten bevetjük titkos arzenálunkat. Apa a minap beadta a derekát és végre együtt mehettünk vásárolni. 

A rendkívüli családi esemény azonban csak komoly, zárt ajtók mögött folytatott tárgyalások után kapott zöld utat. Paktumot kötöttünk, amiben az állt, hogy én példaértékű magatartást tanúsítok a boltban, Apa pedig este velem fürdik a nagy kádban. Amint látjátok senkit sem fogtak szaván...
 

Apa szoríts!

Ezek bedobtak a mélyvízbe...

Mégis csak jobb így! Gyere Te is Anya!

A kiskacsa és a ...kakaska

Elgurult...

Első napokban, hetekben még ki-kimaradt az esti fürdés. Az volt az ismerkedés, az alkalmazkodások időszaka. Mára olyannyira kialakult az esti rituálé, hogy történjék bármi, a locsi-pocsi nem maradhat el. Mi tagadás, számomra ez a nap fénypontja. És, ahogy estéről estére elnézem a fölém hajló mosolygós arcokat, kijelenthetem, hogy Anyáék számára is jó móka a kék fürdőkád keringő. Talán azért, mert tudják, hogy hamarosan kiosztják nekem a pizsamát, és akkor ők is kifújhatják magukat.

De, még mielőtt mindannyian "Hunyadra" utaznánk, a mindennapos rutin esti kiadásának utolsó mozzanataként, Anya D-vitamint csepegtet a számba. Két cseppet. Ebből is az egyik a tegnap este mellé ment. Elgurult a gyógyszerem...

Reflexek

Fürdés előtt Anya szokás szerint pucérra vetkőztet, gondosan megtörölget, majd ráhelyez erre az egyre kisebb tálas szerkezetre, ami pontosan jelzi súlyomat. Időközben Apa előkészíti a habos fürdővizet és már kezdődhet is a locsi-pocsi. A minap történt, hogy a jó meleg ellenére, amint a friss levegő átsurrant hurkáim között, hirtelen, reflexből "bepisiltem", pontosabban lepisiltem Anya pociját. Anya, amint észlelte a melegséget, hirtelen, reflexből arrébb tartott, vagyis Apa irányába, így a "melegségből" Apa lábaira is bőségesen jutott. Hogy meg ne fázzanak...