Hunika | Viki baba: születésnap

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: születésnap. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 27., csütörtök

Ornella Fiorini: Lányomnak

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek.

GYERÜNK TOVÁBB>>>

2013. november 27., szerda

2012. november 27-én teljesedett ki a Szüleim által megálmodott családlétszám. Fogalmam sincs, hogy a családpszichológusok mit tartanak ideálisnak, optimálisnak vagy tökéletesnek ezen a téren, egy dolgot viszont tudok, és azt jól: az amúgy is magas alapjárati fordulatszámon pörgő életemet tündéri kezecskék kapcsolták sok-sok fokozattal feljebb.

Való igaz, kezdetben nem igazán tudtam hová tenni a csukott szemű, olykor csendes, máskor fennhangon sipítozó, oly törékenynek látszó angyali lényt.

GYERÜNK TOVÁBB>>>

2013. október 25., péntek

Szülinapi bokréta

Ma boldogan ébredtem. A maga 5:15 percével fiatal volt az még idő, ám nekem már nem volt kedvem tovább aludni, így arra kértem a fateromat, hogy lustizzunk egy kicsit.

Visszabújtam hát az ágyba, magammal rántottam a félálomban bóbiskoló Apát is, és amíg Ő szabad akaratából (értsd expressz kérésemre) a hátamat súrolta, addig én tudattam vele, hogy ma ajándékot kap, mert szülinapja van.

GYERÜNK TOVÁBB>>>

2013. szeptember 23., hétfő

Három

Csak 10 hónapja ismerem, azóta, hogy nőiesen ugyan, de ajtóstul berontottam élete kapuján és fenekestül felforgattam azt, amit elől-hátul találtam. Türelmesen fogadott, mosolyogva, kedvesen, mint egy igazi úriember(ke).

Kis világa azóta sem olyan, mint amilyennek megismerte, sokkal-sokkal derűsebb, mókásabb, vidámabb, színesebb és szebb, no persze hangosabb is.

GYERÜNK TOVÁBB>>>

2013. június 18., kedd

Nesze neked, szülinapi meglepi! (Gyerekszáj)

Egyik délután, amikor Anya az erkélyen szöszmötölt, Apa kileste az alkalmat és gyerekesen csillogó huncutsággal a szemében, sejtelmesen suttogva aszongya nekem:

GYERÜNK TOVÁBB>>>

2012. szeptember 26., szerda

Mosolyogva születtem

Egyik kedvenc fotómat Apa készítette a születésem utáni órákban; a kép az Anyával való, első igazi, szülőszobán túli találkozás legeslegelső pillanatát örökíti meg: amint meghallottam az én Édesanyám hangját, rögön kibiggyesztettem lilás árnyalatú arcomra pár órás életem első mosolyát.

A sírást lerendeztük korábban - szem nem maradt szárazon -, és biza most is sírok alkalomadtán, de már csak én egyedül, ám többnyire úgy élem a napjaimat, ahogy születtem: Anya édes hangja most is mosolygásra késztet, Apa pedig egy civilbe öltözött bohóc, úgyhogy...

GYERÜNK TOVÁBB>>>

2012. szeptember 24., hétfő

Szülinap 2.0

Most kivételesen kezdjük az elején. Vasárnap reggel van. Már előző este különleges vibrációkat éreztem a levegőben. Szüleim egyre titokzatosabbak. Ebbéli próbálkozásaik egyre idétlenebbek. Ennek az lehet az oka, hogy öregszenek. Te jó Ég! De hát én sem ma szálltam le a falvédőről. És aztán Anyáék komolyan azt hiszik, hogy nem tudom mit jelent az "instrument" angol, vagy, ne adj Isten, román szó?

Végre! Egy igazi, testreszabott hathúros, ami nem foghíjas, nem felfújhatós standgitár, és nem gombnyomásos-elektromos. Ezzel már lehet alkotni. Nézzétek csak, hogy fest egy friss kétéves kisgyermek, akit éppen megszállt az ihlet. Csak Apa tett volna lakatot a szájára, hogy kappan hangja továbbra is "fogdában" maradjon... Ó, te bolond, szeretlek! (Folytatom...)

2011. december 13., kedd

Dupla ünnep

Picit izgatottan írom e sorokat. Nem vagyok én az a parázós típus, de hülye sem vagyok, és tudom, hogy nálam nagyobb tollforgatók is törték már bele pennájukat hasonló próbálkozásokba.

Mert hősökről nem könnyű írni. Szuperhősökről meg ugyan nem. És akkor mit mondhatnék arról a kislányról, aki már születése előtt az volt, anélkül, hogy szavaim ne tűnjenek jelentéktelennek csodával határos tettei árnyékában. Én most megpróbálom.

Pöttöm Panna már a tág értelemben vett családunkba való érkezése első pillanataiban kivétel nélkül mindenkit elvarázsolt. Pici testében elképesztő erő lakózott. Több, mint a Toldi Miklóséban. Szemeiben a szíve ragyogott. Fényesebben mint a csillagok. Mosolyában az Örömóda lágy dallamaira angyalkák táncoltak. Hogy lehet valaki ilyen pici, és mégis ilyen rettenetesen hatalmas? Kicsi óriás...

A pocaklakásban töltött utolsó napjait egy alattomos támadás miatt kellett félbe szakítani. A helyzet súlyosságát és az azonnali orvosi beavatkozás szükségességét mi sem igazolta jobban, mint az, hogy az életért élettel kellett fizetni. Azaz kellett volna. Ha igaz, hogy a születés az élet csodája, akkor a mi kis Pöttöm Pannánk esetében ez hatványozottan igaz. Az orvosok rémfilmekbe illő forgatókönyvét saját kezűleg írta át, kezébe vette a rendezést, és nem engedte, hogy a főszereplők közül bárki is az élet túlsó oldalán folytassa játékát.

November 29-én a kislány, aki életet kapott, és életet adott egy évet töltött. Isten Éltessen Rebecca!

GYERÜNK TOVÁBB>>>

2011. szeptember 27., kedd

Szülinapi babazsúr

Szóval ilyen érzés, amikor már nemcsak előttünk, hanem a hátunk mögött is van élet! Nagyiék biztos lennének pár évvel fiatalabbak, de ha engem kérdeztek, én jól érzem magam a bőrömben, és még egyelőre nem tagadom le az életkoromat. Nem egyébért, de semmi sem maradna belőle...Aztán csodálatos életem van, és erre büszke vagyok.

Miért is szomorkodnék az idő múlása miatt, mikor első életévemet barátaim és szeretteim társaságában tölthettem, és szintén az Ő társaságukat élvezhettem akkor is, amikor legördült a függöny életem első éve mögött, és ízelítőt kaptam a jövő marcipán-édes örömeiből.

Heten voltunk, mint a gonoszok: szívem csücske Rebecca, Nóra, Hanna és Boróka -igen jól számoltátok, az én szívemnek négy csücske van-, Zsoltika szorozva kettő, és jómagam. A kis Vincét azért hagytam ki az előbbi felsorolásból, mert Ő volt mindannyiunk közül a legügyesebb. Aki ekkora zűrzavar közepette is képes egy könnycsepp és szó nélkül elaludni, az csak egy szuper baba lehet...

Ennyit mondanék el dióhéjban első szülinapi bulimról. A továbbiakban beszéljenek a képek. Lapozzátok át, és győződjetek meg Ti is arról, hogy Meseország határa láthatatlan, partjait Játéktenger mossa, himnusza a Nevetés, címere Micimackó, nemzeti ünnepe pedig mindannyiunk Szülinapja. Isten Éltessen kedves Barátaim!

GYERÜNK TOVÁBB>>>

2011. szeptember 24., szombat

Babazsúr

Kezdjük a végén! Folytatása következik... party

2011. szeptember 23., péntek

365 nap, 12 hónap, 1 év, millió emlék

Ma van a szülinapom. Ma egy éve hagytam el örökre kényelmes pocaklakásomat. Már egy éve annak, hogy Szüleim Szíve nem csak testükben, hanem azon kívül is dobog, Lelkük testükön kívül is él. Szív Lélek. Így hívnak engem. Ez a nevem. Egy éve indultam felfedezőútra csodálatos Meseországban. Egy éve szeretetben és felhőtlen boldogságban lubickolok önfeledten. Egy éve ünneplem Szüleimet. Egy éve gyötrődöm azon, hogy hogyan, miként viszonozhatom azt az egy dolgot, amit Nekem adtak. Életet meghálálni hogyan lehet?

Egy éve fogjátok Ti is kezemet! Régi és új, távoli és közeli jó barátok. Nem hagyjátok, hogy Meseországban elvesszek. Ez a Ti napotok is. Köszöntelek Benneteket. Ma van a szülinapunk.