Jépa, jetek, mogyojó

Anya végre beadta a derekát és vásárolt egy doboz - jótékony hatás ide vagy oda, de szerinte undorítóan festő - fürjtojást, amit korábban már volt szerencsénk fogyasztani itt-ott, ott...hon azonban még sosem került terítékre.

„Tojások”. Egyik kicsi, másik pici.

Nagy testvérként természetesen kötelességemnek éreztem, hogy a reggelinél húgomat ellássam a menü származásával, eredetével kapcsolatos megfelelő információkkal. Már a startnál beragadtunk...

Beszarás

Nem is annyira a hitetlenkedők, mint amennyire a "hihetetlenkedők" kedvéért mutatnám meg betűismereti és -összeolvasási készsége(i)m immár megkérdőjelezhetetlen bizonyítékát.

Bár beleadtam tudásom legjavát, elismerem, volt ahol kissé melléolvastam, volt ahol alá- vagy fölé-, olyan is volt, hogy egy vagy két oldallal korábban vizualizáltam egy-egy mondókát, de összességében nincs mibe belekötni. Apró hibáimnak, mi több, enyhe szorongásomnak az okát a slusszpoénban fedem fel.

VikiLeaks

Rettenetes fáziskésésben vagyunk! Annyi beszámolni valónk van, lenne, hogy Dunát rekeszthetnénk velük. Kifogásunk, mentségünk is van, lenne arra, hogy  - immár jó ideje  - miért nem hozakodtunk elő újdonságokkal, de nem akarunk mentegetőzni, vagy kibújni a felelősség alól, elvégre egy napló úgy napló, ha napirenden ír bele az ember. Igen ám, de emberkék terveznek, víruskák végeznek... No, de micsoda szemtelenség, hogy be sem mutatkozok Nektek, csak fecsegek, mint locsi-fecsi Viki?! A nevem Viktória, Kerekes Viktória, mától kezdve bátyuskám fémjelezte napló társszerzője leszek. Hurrá!

Emberek és nők

Van egy jó szokásom, amit számomra érthetetlen okokból Szüleim rossznak minősítenek, éspedig: evés közben rajfilmeket, mesefilmeket, mondókákat és gyerekdalokat, valamint rockkoncerteket nézek, hallgatok.

No, nem azért, mert rossz a kaja, és valamivel el kell vonnom a figyelmemet a terítékről, mégis a figyelemmel kapcsolatos: koromból adódóan türelmetlen vagyok, és legyen bármilyen hihetetlenül finom és nyálcsorgató Anya főzte, egymagában nem elegendő ahhoz, hogy székhez, asztalhoz szögezzen 15-20 percig.

Ebből felnőttkorra evés közbeni újságolvasás lesz, feltéve, ha fennmarad addigra a "print".

Tartalomjegyzék, lista és egyebek

Hangszerboltban

-Látod, Apa, ott vannak a hegedűk?

-Én egy hegedűt sem látok, Mackó!

-De, ott vannak! Nem látod?

-Nem...

-Ne butáskodj, Apa!

Bili 1. Székrekedés

Elég fura lehetett az ábrázatom bilizés közben, mert:

-Jön a kaka, Mókus?

-Igen, Anya, de nem tudom kinyomni...

Megértetted?

Ezerrel lököm a dumát, nyomom a sódert, szájakrobatikám és nyelvtornám pedig olykor egész vicces nyelvi előre- és hátraszaltókat produkál...(folytatás) 

-Apa, légy szíves, gyere és tedd be ezt a füzetet a tasakba, mert én nem tudom!

-Próbáld meg újra és újra, Hunika, addig amíg sikerül!

-Nem próbálom! Tedd be te, mert te nagy vagy.

Pali

Azt, hogy elkáposztástalanítottátok még nem tudom kimondani, egyebet viszont igen: megtanultam Anyától, hogy melyik a kicsi-, nagy-, mutató- és gyűrűsujjam, Apától tudom, hogy mi a fonákütés, és azt, hogy Anya szexi, tudom azt, hogy mire szolgál a tisztasági betét, és képzeljétek azzal is tisztában vagyok már, hogy ki van a labdában, amit Anya egy ideje a hasán hord, és ami napról-napra nagyobbodik, és időnként igencsak ijesztő alakzatokat ölt.

Smink

Anya a fürdőszobatükör előtt készülődik. Én:

-Mit irkafirkálsz a szemedre?

Gyerekszájcsokor ismét

Ezerrel lököm a dumát, nyomom a sódert, szájakrobatikám és nyelvtornám pedig olykor egész vicces nyelvi előre- és hátraszaltókat produkál...(folytatás)

-Apa! Apa! 
-Mondjad, Mackó! Mi történt?
-Jön a Mikulás! És, és, és hoz nekem... kúpot!

-Elfáradtál, Mackó?

-Iiigen...

-Na hadd el, ne keseregj! Mindjárt hazaérünk, gyorsan eszünk leveskét és azután alszol egy nagyot.

-Inkább ne feküdjek le... Ma már egyszer felkeltem.

Gyerekszájcsokor

Most már nincs visszaút; beszélgetek, lököm a dumát, nyomom a sódert, szájakrobatikám és nyelvtornám pedig olykor egész vicces nyelvi előre- és hátraszaltókat produkál. 

Egy amúgy kiérdemelt, ergo jogos apai fejmosás után Anya combjait átölelve kerestem némi vigasztalást:

-Anyám tyúkja vagy? - kérdezte Apa egy kis megjátszott haraggal a hangjában.

Gondoltam, itt a nagy és elmulaszthatatlan lehetőség, hogy visszanyerjem Apa kegyeit:

-Nem, Apa tyúkja vagyok - feleltem hízelgően. 

Ajjaj-jaj! Ajjaj-jaj!

Ajjaj-jaj! A kréták folyton potyognak le a földre. Még egyszer összeszedem őket. Ajjaj-jaj! Gyermekkönyvekből és -lapokból, színezős és matricás füzetekből tornyot rakok; ezt még eligazítom. Ajjaj-jaj, a derekam, a hátam! Még ezeket a dolgokat is idehozom a szobámból. A ceruzatartót rakom a torony tetejére. Ajjaj-jaj! Kezdődik a mese. Ma este a A király kenyere van műsoron. Én kértem. Most hány fele szakadjak, szaladjak. Jaj...

Sértődés

Ebben a pukkasztó hőségben a legapróbb ruhadarab is képes még egy lapáttal rátenni, az elviselhetetlenségig fokozni a hőségérzetet. Ha Apát álmából felkeltve megkérdeznék, hogy melyik a legkevésbé kedvelt ruhaneműje, kapásból zoknit válaszolna. Ezzel szemben Anya még álmában is hordja. Hiába, az ellentétek vonzzák egymást...

Zoknit szandálban? A kígyó mellett ez az a tavaszi-nyári divatkombináció, amivel Apát a bolygóról is le lehet kergetni. Kisbabák esetében elfogadható, viszont könnyen elkerülhető a fashion faux pas: ha babakocsival közlekedünk, simán ejthetjük mind a kettőt, egyik is, a másik is fölösleges.

Higgyétek el nekem, egyik sem, a másik sem sértődik meg, ha alkalomadtán otthon maradhat. De mi van akkor, ha már gyermek a baba, és kocsi nélkül, gyalogosan közlekedik?

Anyagcsere és adatforgalom

Azok, akik nálam sokkal sokkal okosabbak, azt mondják, hogy az ember holtig tanul. Azt is hallottam már valahol, pontosan nem tudom hol, ám van egy olyan érzésem, hogy nem a Tudományos Akadémia folyosóin, hogy "ami befolyik, az rögtön kifolyik".

Személyes tapasztalataim valamelyest igazolják a Nagy Feró-tézist, ezért igyekszek vécézés közben is minél több szellemi táplálékkal ellátni az elmét. Ennyi! Ennyi!!!

Kérdezz, felelek

A táplálkozásról, az étkezésről annyit írtam már, hogy akár egy kisdoktori disszertációt is összehozhatnék, ha bemásolnék egy-két passzust a korábbi bejegyzésekből, és még idézőjelet sem kellene használnom, vagy forrást megjelölnöm a lábjegyzékben, hisz az is én vagyok, s ez is én lennék...

Talán ezt még nem írtam. Én nem tehetek arról, hogy válogatós vagyok. Nem tehetek arról, hogy olykor a szaglószervem és az ízlelőbimbóim "állam az államban" alapon működnek a testemben, és a független testrészek igazgatótanácsának tagjaiként egyoldalúan elutasítják azt, amit egy korábbi alkalommal még vidáman elfogadtak.

Az is előfordul néha, hogy a kezeimet is meggyőzik és befogják a kaja elleni megtorló akcióra, és ez a lélektani határ, amin túl Anya már nem toleráns:

-Én egész nap, sokszor még éjszaka álmomban is, azon töprengek, hogy mit vásároljak, mit készítsek neked, hogy finom, különleges legyen, és hogy szeresd is, és nem elég, hogy meg se kóstolod, így azt sem tudod, milyen, még a földre is ledobod. Hát mit képzelsz, ki vagyok én!?

-Enikő. EEE-NI-KŐŐŐ!!!

Lóga lába lóga

Lóg a lóba lóga, nincsen semmi dóga, mert ha dóga volna, nagy jelentőséget nem tulajdonítana a mikroszkopikus méretnél is apróbb morzsaszemeknek a konyha csempepadlóján, amiket mellesleg ő maga hullatott oda perecmajszolgatás közben.

Elhullattam, felveszem, a hűtőbe beteszem, de előbb elpakolom a babaszéket az útból. Így ni!

Korai karácsonyi ajándék Anyának

Nyelvújítás

Mint csillag az égen, annyi a dolgom; számos és számtalan gyermek- valamint babaorientált tevékenységeim többé-kevésbé lefedik napjaimat. Szinte minden nap egy eszeveszett versenyfutás az idővel, és olykor hiperaktivitásom pontosan a táplálkozás vagy a lefekvés idejére hág a tetőfokára.

Mivel normális ember alvás, magyar ember pedig evés közben nem tereferél, próbálok lakatot tenni a számra, és engedelmeskedni a szülői akaratnak, ilyenkor azonban gyakran fordul elő, hogy láthatatlan kezek kinyitják könnycsatornáimat.

Anyáékat látszólag már nem hatja meg az általuk hisztinek vélt megnyilvánulásom, ezért ilyen esetben a nehéztüzérséggel támadok. Embokó. Ezzel az általam kitalált szóval, amit a legkülönfélébb hangsúllyal, mikor suttogva, mikor ordítva ejtek ki, egycsapásra leveszem Szüleimet a lábukról.

Nyelvújító tevékenységem első kódját -tádikó vagy tátukó, jelentése teniszütő-, viszonylag hamar feltörték Anyáék, de az embokó-val zsákutcába kerültek.  

A magyar ember két dolgot csinál

Ma megmutatom Nektek a teljes portfóliót amiből kiszeltem az elmúlt vasárnap desszertjét. Ennek apropóján beszámolok a tegnapi táncház "nagy" eseményéről is. Azzal kezdődött a délután, hogy jó nagyot aludtam, kompenzálva valamelyest az éjszakázást, és emiatt Anyával kiszaladtunk az időből. Ezért aztán rohannunk, szaladnunk kellett, hogy utolérjük...magunkat. Ezt a fura kergetőzést nem egészen értem...Még arra sem volt időnk, hogy megfelelően elköszönjünk Apától, aki meg is jegyezte az orra alatt, hogy "tessék, csinálj gyereket..."

Este a vacsoránál Apa ekképp faggatott:

-Hunika sikerült időben a táncházba érni?

-...geen...oott...

-És ott mi történt? Gyorsan ledobtad magadról a vastag téli ruhát, és beálltál te is a körbe, a többi gyermek közé? Táncoltál? Guggoltál?

-Eeemm...

-Hát akkor mit csináltál a táncházban?

-Kakaa...    
    

Kommentár nélkül

Nem adom fel!

A projekt neve: ráállni a csomagra, bemászni az ágyikóba, ráülni a csomagra. Ebben a sorrendben. Sikerül valamennyit végrehajtani, teljesíteni? Hogyne sikerülne!

Ami meg el-, és kimarad, azzal próbálkozok újra 74 pelenka múlva. Mert én "nem adom fel, míg egy darabban látsz. Nem adom fel, míg életben találsz. Nem adom fel, míg nem robbanok szét, míg akad egy kerék, mit tovább vihetnék, mi tovább forog még..." 

És még egy dolog: New York egy csodálatos város!

Mi leszek, ha nagy leszek?

Kamionsofőr. Igen. Ilyen köpködős és ilyen káromkodó...A történet röviden: egy igen fontos és titkos szállítmányt, megsúgom LEGO kockákat kellett szállítanom.

Egyszerű feladat, csakhogy közben szakadt a fék, és a tükör is letörött, gurult a gyógyszer és borult az agy, szakadt a cérna, a mécses meg eltörött.