2012. június 10., vasárnap

Életszelet a lencsén keresztül

Említettem már, hogy amióta a végtelenbe nyúló virágos rét két, a végtelenségig összefonódó Virágszála új Hajtást eresztett, a fényképezőgép és a kamera "leveleik" meghosszabbításaként funkcionál.



Mint akinek belső memóriája teljesen megtelt, vagy aki csak szimplán nem bízik a sajátjában, Szüleim igyekszenek minden mozzanatok, pillanatot és hangulatot lencsevégre (is) kapni, amit aztán külső merevlemezre másolnak és mentenek, nehogy...

A fotók és filmecskék ezreiből kiderült már, hogy milyennek látnak elfogult Szüleim azon a bizonyos lencsén keresztül, viszont igen ritkán kerül alkalom arra, igen ritkán adatik meg az, hogy mások szemével is lássam magamat. Íme egy szelet a kis Andreas mamája által készített sorozatból...






Nincsenek megjegyzések: