Az esti rituálé záróakkordjaként Apa átnézi Anya által a nap folyamán készített fotókat. Ámul és bámul, csodálkozik, hogy milyen derék legényke lettem, válogat, csoportosít, rendszerez és közben próbálja épkézláb mondatokba gyúrni mindazt, amiről én oly lelkesen tartok beszámolót a nap minden órájában, az óra minden percében, a perc minden másodpercében, a másod...Ekképp öltenek formát a napi viszontagságaimat dokumentáló fotók és beszámolók. Arról, hogy a fotó adja az ihletet a sztorihoz vagy fordítva, ne kérdezzetek. Ez maradjon kulisszatitok. A mi kis családi tyúk-tojás paradoxonunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése