Madarat tolláról, embert barátjáról! Az életben igencsak ritkán - és keveseknek - adatik meg az, hogy a sors olyan embereket vezéreljen az útjukba, akikkel kapcsolatban a barát megnevezés túlságosan kevés az emberi kapcsolat valós értékeinek meghatározásához. Ilyen szempontból mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hisz van egy-két olyan majd minden generációt átfogó családi barátunk, akiknél az érzelmi mérlegnyelv jócskán a családi irány felé billen.
Évike és Csaba is közibük tartoznak. Hogy mennyire fontosak Ők számunkra, hogy milyen helyet foglalnak el Ők a mi életünkben mi sem érzékelteti jobban, minthogy Ők voltak azok, akik Nagyiék után először értesültek arról, hogy Anya és Apa immár hivatalosítják sok éve tartó kapcsolatukat, és ők voltak Nagyiék után az elsők, akik tudomást szereztek az érkezésemről, majd arról, hogy hamarosan ismét "nagyszülők" lesznek.
 |
| Egy kis taktikai útbaigazítás. |
 |
| Csupa fül vagyok, és... lazaság! |
 |
| Tiki-taka. |
 |
| Maximális tisztelet: Cézárnak, ami a Cézáré! |
Egy kis energiapótlás, aztán Évikére váltom Csabát, aki...
... Vikikére vált engem.
 |
| Golyók. Apa, nekünk kettőnknek hat van. |
 |
| A boldogság felhőtlen, az égbolt kevésbé. |
 |
| A legnagyobb vihar után is újra kisüt a nap. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése