A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 19., péntek

Somvirággal, kakukkfűvel

Egy késő tavaszi, kora nyári erdei sétánk közben jutott eszembe Sándor bácsi e remek, dalba öntött versikéje.


A „somfavirág” az óvodai évzáróünnepség repertoárjában is helyet kapott, a rögtönzött próba csak segíthet a produkción...

2014. november 27., csütörtök

Ornella Fiorini: Lányomnak

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek.

2013. június 6., csütörtök

Van egy jó kis gitárom

Van egy jó kis gitárom,
A hangját én úgy imádom,
Egész nap, ha tehetném,
A hangszeremet pengetném.

2013. május 1., szerda

Író-olvasó találkozó

Egyik kedvenc könyvem a téli ünnepek világát, hangulatát és hagyományait versbe és mesébe öntő, "Csillagporos varázslatok" című bűbájos bűvölet. Az "Elalvás előtti alkudozó" nálunk kötelező olvasmány - kitaláltátok - elalvás előtt, amikor az olvasás mellett ujjainkkal görbítünk és kerekítünk sármányokat, szivárványt, tavacskát és gyöngyházfényű halacskát. Egy másik favorit a "Tésztagyúró mondóka", amit már könyv nélkül is elmondok, ha kell, ha nem, de amikor kell, akkor inkább nem.

Aszongya a mondás, az élet útjai kifürkészhetetlenek. Képzeljétek, kedvenc versikéim szerzője nem más, mint Réka keresztmamám édesapja, Mészely József.

2013. január 10., csütörtök

Anya és lánya

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja
Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?

2012. november 25., vasárnap

Képvariációk egy verstémára

Lelkem legmélyén őrzöm a ragyogást,
 Összevegyítettem ezernyi szépségből,
 Pirkadatkor a nap bágyadt sugarából,
 Ívelő szivárvány halovány színéből.
Gyűjtöttem harmatból, virág illatából, 
 Tavakon csillogó aranyhíd fényéből, 
 Vízcseppen megtörő kristályos tükörből, 
 Sápadt holdsugárral világító éjből.

2012. november 4., vasárnap

Emberhónap versike

Kányádi Sándor: November
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya. 
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel. 
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.
Kattintásra előbújok