2012. április 18., szerda

Hallelujah

Kitartásom és következetességem gondolom már senki számára nem újdonság vagy meglepő. Bizonyára nem vagyok ezzel egyedül.



A kisgyerekes szülők nagyon jól tudják, milyen az, amikor szerelmük gyümölcse valamire kiveti a hálóját. Elnézve a felnőtteket, sok mindenben ők sem különböznek tőlünk, viszont az ő esetükben már nem gyerekes bájról beszélünk, hanem...Lapozzunk!


Nem nevezném obszessziónak, de két dolog van, ami még véletlenül sem kerüli el a figyelmemet, és akár gúzsba is köti azt. Egyik a teniszütő és a hozzá kapcsolódó egyéb kellékel és kiegészítők, a másik pedig a gitár, és a hozzá kapcsolódó zörejek, neszek, hangok, muzsikák és dalok.



Ritkán fordul elő, de van úgy, hogy gitárral ütök és teniszütőn pengetek. De a fakanál, a villa, a poroló, a játékgereblye vagy -lapát és a mézkanál is alkalmasak alkalmi zenéléshez vagy teniszezéshez. Nem zavar a fogalomzavar; a személyes technika tökéletesítését mindenki, így én is, sajátos módon oldom meg.

Persze nem árt, ha a kisember prométheuszi példát követve ellopja az istenektől a tudást, elles tőlük egy-egy akkordot, netán rocksztár pózt, de csak a tökéletesítés céljából, kizárólag azért, hogy sajátját majd egyszer, talán a nem is oly távoli jövőben, az óriások szintjére emelje.

1 megjegyzés:

Andras írta...

Rock Star!! ;)