Mi ez a nagy csend?

Érdekes grafikát találtunk a Facebook-on - hol máshol? -, ami útmutatóul szolgálhat a még tapasztalatlan, folyton válaszokat és megoldásokat kereső, első gyermekes szülőknek. 

Az ábra frappáns magyarázatokkal szolgál azokra az egyáltalán nem mindennapi, de oly áhított szituációkra, amikor síri csend honol a lakásban. Igen ám, de ilyenkor az egészséges kíváncsiság vezérelte, rendkívül leleményes totyogók holtbiztos, hogy nyakig benne vannak valami csínytevésben: falat firkálnak, csokit majszolnak, alszanak - naná!-, megtalálták az anyuka mobilját, a bútorzaton császkálnak-mászkálnak, vagy épp kukáznak. 

Író-olvasó találkozó

Egyik kedvenc könyvem a téli ünnepek világát, hangulatát és hagyományait versbe és mesébe öntő, "Csillagporos varázslatok" című bűbájos bűvölet. Az "Elalvás előtti alkudozó" nálunk kötelező olvasmány - kitaláltátok - elalvás előtt, amikor az olvasás mellett ujjainkkal görbítünk és kerekítünk sármányokat, szivárványt, tavacskát és gyöngyházfényű halacskát. Egy másik favorit a "Tésztagyúró mondóka", amit már könyv nélkül is elmondok, ha kell, ha nem, de amikor kell, akkor inkább nem.

Aszongya a mondás, az élet útjai kifürkészhetetlenek. Képzeljétek, kedvenc versikéim szerzője nem más, mint Réka keresztmamám édesapja, Mészely József.

Megtanultam olvasni

Tisztában vagyok azzal, hogy a nézők, olvasók türelmi ideje és figyelmi határa általában (videók esetében) legtovább egy percig tart; ennek ellenére most egy hosszabb kisfilmet mutatok Nektek, nem egyébért, de szerintem Ti sem tudnátok egy percen belül kiolvasni egy könyvet. A címben tett állítás persze enyhe túlzás, ugyanis még nem birtoklom teljesen a betűk ismeretét, többszöri olvasás után azonban sikerült szóról-szóra memorizálnom Maszat egy teljes napját, amit Sári és az állatok társaságában, Aliz tanyáján töltött. És ez már valami.

Night Sessions: Dodó Maci

Az alábbi fotósorozat és videó még valamikor Karácsony előtt, mínusz és plusz húszon-valamennyi között készült, de mivel a zene örök így nem veszített az aktualitásából, még akkor sem, ha a képek valamelyikén látható játékmikrofont azóta, Jézuskának hála, egy igazi fosztotta meg a munkájától.

Lassacskán a játékhangszereket igaziak váltsák fel, újak is kerülnek a készletbe, és ha ebben a ritmusban halad a tanulás, a fejlődés, és továbbra is megmarad a zene iránti szeretet, az éneklés, a tánc öröme, a hangszeres élő zene bűvölete majd csak meghozza a szomszédszomorító eredményét. 

Kedves anyám!

Könyvekből és videókból egyre nagyobb, ám emészthető adagokban fogyasztom, habzsolom a furfangos magyar népmeséket, amelyek láthatatlan szárnyakkal vértezik fel az amúgy is határok nélküli vadvirágos mezőkön vágtázó fantáziámat. Álmodtam én már Hamupipőkével, láttam farkast a függöny mögött és muzsikáltam a háromfejű sárkánnyal is, de akárhányszor béhívja a király a szegény hegedűst a palotába, rögvest korrigálom a mesemondót: nem bé, hanem be, te! De nemcsak én vagyok így ezzel, valahányszor tehetik Szüleim is partnerek a mókában.

Kétoldalú fotó

Már annyiszor eljátszottuk, de annyira jó, hogy még egyszer előhúzom tarsolyomból; ha tudni szeretnétek, hogy mi az ami ekkora derűt csalt az arcomra, "fordítsátok" meg a képet. Még valami: készült egy rövid film is, amiben hallható mindaz amiről a kétoldalú fotó beszél.

Női dolog

A Fuck the Rain esőkáromlás idén nyáron csak egyszer hangzott el Apa szájából, az is akkor, amikor az egy esőnap per év Mediterániájában épp akkor jött és tartott három napig az esőzés, amikor ott vakációztunk.

A minap itthon is beékelődött egy sárga viharkód két hőségriadó közé, így elnapolni kényszerültünk aznapi sétáinkat. Apa most kivételesen nem dühöngött, munkanap volt, Anyának viszont felcsillant a szeme, már ami kilátszott a szemöldöke alól: legalább lesz egy kis időm magamra, de sietnem kell, mindjárt itt az ebéd- és alvásidő - mondta, és egy nagyítós tükröt tartva az arca előtt elkezdte csipkedni magát. Á! - gondoltam, innen a "csipkedd magad!" kifejezés...

Ajjaj-jaj! Ajjaj-jaj!

Ajjaj-jaj! A kréták folyton potyognak le a földre. Még egyszer összeszedem őket. Ajjaj-jaj! Gyermekkönyvekből és -lapokból, színezős és matricás füzetekből tornyot rakok; ezt még eligazítom. Ajjaj-jaj, a derekam, a hátam! Még ezeket a dolgokat is idehozom a szobámból. A ceruzatartót rakom a torony tetejére. Ajjaj-jaj! Kezdődik a mese. Ma este a A király kenyere van műsoron. Én kértem. Most hány fele szakadjak, szaladjak. Jaj...

gyakorikérdések.huni

Mivel még születésem előtt, a pocaklakás biztosította kényelemből elkezdtem üzengetni a nagyvilágnak, viszonylag korán, és gyakran, de amúgy jogosan, szögezték nekem a firtató kérdést, hogy ki írja a naplóbejegyzéseket(?).

Egy, a nevem fémjelezte blogon, a kérdésre elég egyértelmű a válasz, ezért csak a rend kedvéért teszek közszemlére néhány félreértelmezhetetlen fotót, melyek remélem meggyőzik a kételkedőket.

Hallelujah

Kitartásom és következetességem gondolom már senki számára nem újdonság vagy meglepő. Bizonyára nem vagyok ezzel egyedül.

A kisgyerekes szülők nagyon jól tudják, milyen az, amikor szerelmük gyümölcse valamire kiveti a hálóját. Elnézve a felnőtteket, sok mindenben ők sem különböznek tőlünk, viszont az ő esetükben már nem gyerekes bájról beszélünk, hanem...Lapozzunk!

Babócák lányzenekar

A nappalok hossza már lehetővé teszi, ám az időjárás néha megvétózza a délutáni második sétát. Ilyenkor igyekszünk leleményesek lenni, és hasznosan, kreatívan eltölteni az időt.

Így pengesd!

Így volt ez a minap is, amikor a Nap nem tudta elég gyorsan félredobálni útjából a felhőket, így azok a napsugarakat folyton hátuk mögé rejtve, még a hűvös szélnek is szárnyakat adtak. Anya jobbnak látta, ha bent maradunk, annál is inkább, mert egy előzetes egyeztetés értelmében Eszterke és Emma játszani jöttek hozzám. Amikor a Babócák megérkeztek, én épp arról tartottam egy színvonalas bemutatót Apának, hogy miként lehet egy villányi spenótot kézzel kivenni a szájüregből és elegánsan visszahelyezni a tányérba. Apa nem volt elragadtatva a mutatványtól, de a spenót vastapssal jutalmazott.

Tudom, tudom, az étel nem játék, de a játék már az, úgyhogy hamar meghajoltam, befejeztem az ebédet, és azzal rohantam a szobámba, ahol a játéktenger hullámai közt lubickolva már vártak a lányok. Hamarosan előkerültek a hangszerek is: gitár, csörgődob, rumbatök, és felcsendült a nóta. Észre sem vettük, hogy a dal szárnyán elrepült az idő is, és közben új zenekar született...

Föld Órája, a tudatos jövőnkért!

Mivel eszek

Néha furcsa hangulatban
ebédelek egymagamban,
turkálok Anya főztjében
érzem azt, hogy nincs ez rendben így...

Nem tudom mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek,
mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek,
mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek, én...

Asztalkámra támaszkodva
a mondókákat nézem sorba,
evőeszköz a kezemben
szép kislányok a fejemben, ők...

Bár tudnám mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek,
mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek,
mivel, de mivel, de mivel, de mivel eszek, én...

Vannak, akik végigmérnek,
"Szép kis baba!" - így beszélnek,
nem érdekel, mit fecsegnek
nekiesek az ebédnek, én...

Pólóm

I don't like reggae, oh no!

I love it!

Megtudtam...

...mennyi a múlt havi gázszámla. Ne tudd meg!

Sokkoló képek

Figyelem! A következő bejegyzés olvasása és a képek megtekintése 18 éven felüliek számára csak kiskorú felügyelete mellett ajánlott. A képi hatások arra késztethetnek egyes felnőtteket, hogy ruhájukat ledobálva, ajtóstul ágyba rohanjanak, és akaratukon kívül-belül sínre tegyék a "nagy gyerekcsinálás projektet".

A továbbiakban sokkoló fotókat láthattok rólam, olyanokat, melyek pár másodperccel ébredésem után készültek. Nincs rajtam se smink, se fésű, csak hálóing és egy tölcsér, arcomon szabadon fel-alá ránduló ráncok, kobakomon szófogadatlan hajtincsek. Továbblépés csak saját felelősségre!

Hétfői hangulatok

Franciaágy

Említettem a minap, hogy kedvenc mókáim listáján előkelő helyen szerepel a játékaim Szüleim hálószobájába való behurcolása. Ehhez annyi pontosítás dukál, hogy a játékok rendszerint a hatalmas franciaágyban kötnek ki, akárcsak csintalan tulajdonosuk, azaz moi, hogy maradjak a francia hivatkozásnál.

A "szabály" alól kivétel csak akkor van, mikor nyitva áll az ablak, szellőzik a szoba. Ha Anyák elmulasztják betenni az ajtót, és úttalan útjaim arra visznek, az önfegyelmezés módszerét alkalmazom és rögvest kiiszkolok. 'ideg, 'ideg. Ki! Ki!

Mondjon ki mit akar, de én ennél alkalmasabb helyet ugrándozásra, bukfencezésre és bújócskázásra még nem találtam, és kényelmesebbet sem. Habár ez utóbbi számomra nem szempont, lévén, hogy egy ezredmásodpercet sem bírok egy helyben maradni. Pontosan ez az oka annak is, amiért a mai Hunisorozat csak egy fotóból áll: a második beállításnál én kiálltam.

Egy kisfilmmel kompenzálok, amiben szőnyegporolási technikákat mutatok be a nagyérdeműnek. Nagytakarítás baba módra. A Portalanítás cím elismerem, enyhe túlzás, lévén, hogy épp a fordítottja történik. A cél mentesíti az eszközt!

Küszöbök

Makacs mandulagyulladás, sűrű havazás, süvítő szél, szélvihar, dermesztő hideg. Kényszerszobafogság. Mit tesz ilyenkor a kisember? Behordja az összes játékot Szülei hálószobájába. Kész. Az összes kisméretű labdát, teniszlabdákat és színes golyókat a bútorzat alá gurítja. Kész. Gyerekszékek konyhába, konyhaszékek szobába. Kész. Mi legyen még? Á! Olvasás. Kész. Konyhai tevékenységek: fiókok ki, szekrényajtók be. Kész. Tölcséren lapító áttöltve. Tölcsér kész. Kuka. Eldob...

Kamraajtó. Égig ér. A  kilincs is magasan van elhelyezve rajta. Kipróbálom. Pofonegyszerű. Elérem. Sötétségfóbiám nincs...még. Gyerünk! Baleset. Anya előbb felszisszen, majd hangosan figyelmeztet. Vigyázz! Hiába. Nahát! Amilyen alacsony a kamra küszöbe, olyan magas az én fájdalomküszöböm, és nekem mindkettőt egyszerre sikerült átlépnem.

Büszke vagyok magamra, bírom a gyűrődést, de tudom azt is, hogy csak a napszaknak köszönhető ez. Ha ugyanez később történik, akkor krumpli, befőtt és kompót egymást letaposva ugrottak volna le a sötét kamra polcairól, hanyatt-homlok menekülve a bömbölő kisember elől. Kukk!