Zsanna-manna

Virtuális fotóalbumaink egyikét lapozva jutott eszembe e sztori, és bár nem zsír-új, elmesélem Nektek. Amikor Vikike betegsége kis családunk női ágát néhány napra kórházba kényszerítette, Apával ketten vezettük a háztartást. Teszem hozzá: kifogástalanul.

Természetesen segítségben is volt részünk, és most az alkalmat kihasználva meg is köszönném a családomnak, zenésztársaimnak, a kiadónak, a producernek és Istennek... várj csak!, ez nem a Grammy-gála, szóval köszönet a család minden tagjának, akik önzetlenül álltak az ügyünk mellé.

Kivétel nélkül mindenki a tudása és hozzáértése legjavát nyújtva járult hozzá a "népjóléthez". Az élelmezési tárcáért és persze tálcáért Nagyiék voltak a felelősek. Legfőképpen a lányok hazajövetelére készültek a belügyeket (le)kenyerező finomságok és ínyencségek: paprikás csirke, mézes tojás, cukorba forgatott sült malac, krémes hal, tejben sült dióbél és egyéb zsanna-manna. Én is készítettem egy fogást, mert bár valóban lenyűgöző volt a nagymamák  felhozatala, nem tudhatták, hogy Anya kedvence akkoriban a gyurmapizza volt...