Egy kis vagányság

Nem is olyan egyszerű ez a latin hódítósdi! De ha bevetem a nehéztüzérséget, kacér mosoly, bájos tekintet és határozottság, akár sikerrel is járhatok. De mi van akkor, ha a nehezen meghódítható szerepet választom...

A felfedezés izgalma, az első benyomás fontossága

Cápamese

A parton soha nem hordtam pelenkát. Amúgy legtöbbször semmit nem hordtam, ezt azonban képek nélkül is el kell higgyétek nekem, ugyanis már nem vagyok hajlandó ádámkosztümben mutatkozni...

Reggeli után mindig elvégeztem kisebb-nagyobb dolgaimat, úgyhogy Anya bátran adta rám fürdőrucijaim valamelyikét, egy ideig biztos nem állt fenn a veszélye annak, hogy bepiszkolom az Adriai-tenger ezüstpartját, vagy türkizkék vízét. 

Légikatasztrófa

Hamarosan birtokba veszem a vakáció ideje alatt készült fotókat, a beszámolót azonban nélkülük is elkezdem, gondoltam ugyanis, hogy a nyári zenei fesztiválokon jól bevált nulladik nap nekem is segít picit fokozni a várakozást.

Természetesen a bejegyzés címe is szenzációhajhász, ugyanis velünk semmiféle légibaleset nem történt, leszámítva azt, amiről már korábban beszámoltam, éspedig Apa szélmalomharca a tyúkagyú légikisasszonnyal.

A donkihótezésnek egy egészen elképesztő hisztiroham lett a vége, ami csak olasz földön ért véget, és ami után Apa levonta a következtetést, hogy katasztrófa volt a repülőút, és simán kijelentette, hogy következőkor 5 év múlva, azaz 7 esztendős koromban repül még az én illusztris társaságomban. Elfelejtette, hogy csak két hétre jöttünk...

ITA

Fedezzük fel együtt Itáliát! Egyelőre csak ezeken, a már itthon készült fotókon, ugyanis a háromhetes kiruccanás alatt készültek oroszlánrésze ott maradt a vaffanculo országában. Csak semmi nyugalom, őrizzétek meg  a pánikotokat, már úton vannak. Félúton...Hamarosan jelentkezem!

Dolce

Ígéretemhez híven újra jelentkezek egy képeslap hátára firkált, rövid üdvözlettel. Szeretnék gyakrabban küldeni nektek olasz ízeket, de ki gondolta, hogy a szabadsággal ennyi dolog van.

Egyszerűen képtelen vagyok utolérni magamat: a strandolás és a velejárók, a véget nem érő shopingolás, a fagyizások és a miegymások, a felnőttek egész napos lamentálásai után, este hullafáradtan, erőforrásom utolsó cseppjeit kifacsarva zuhanyzok le és ugrok fejest az éjszakai "életbe".

Nem siránkozok...Ci vediamo!

Több mint képeslap

Hosszú távollétemre -utoljára két hete találkoztunk a napló hasábjain- nem igazán van elfogadható magyarázatom -a szocialista kormányfőhöz kellene fordulnom néhány remek tippért- mint az, hogy kéthetes családi szabadságunkra én egy kéthetes pihenővel készültem fel.   

  

Nem mintha nem lett volna beszámolni valóm, hisz pocaklakásából a testvérkém is remek híreket táviratozott, aztán az utazás előtti napi sétáink is bővelkedtek remek sztorikban, én azonban annyira beleéltem magamat a repülővel való utazásra, hogy szinte semmire sem maradt már energiám, csak az eget fürkészni és várni a pillanatot, amikor végre fény derül arra, hogy nekem, vagy a hamis mosolyú és műanyag tekintetű légikisasszonynak vannak nagyobb szempillái...

Időjárás hátrajelzés

Egy darabig úgy voltam vele, mint író, akit egyszerre hagyott el ihlet és múzsa. Pedig már minden a rendelkezésemre állt: megvolt a téma, és háttárinfó bőven, fotódokumentáció is készült, mégis valahogy nehezen került megfelelő alkalom arra, hogy megosszam élményeimet.

Aztán miután belső kezek - idegenkezűségre utaló nyomokat nem találtam - feltörték az adatbázisomat és a képriport egyik-másik értékes és kulcsfontosságú eleme felbukkant a világhálón, úgy döntöttem, ideje lépni még mielőtt beleegyezésem, akaratom és engedélyem nélkül összeáll a puzzle.

A másik nyomós ok az időjárás volt; úgy gondoltam, hogy ebben a hideg és barátságtalan májusi őszben mindenkinek jól eshet és felüdülésként hathat forró napsugarakba öltözve sétára kerekedni velem gőzmozdonyon, vízibiciklin, hintán, csúszdán, kötélen és karikán a Kökös határában levő Természetparkban.

Szent Anna-tó legendája

Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették. 

Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót.

Üdvözlet Bulgáriából 2. Lappangó betegség

Folytatása következik

Üdvözlet Bulgáriából

Folytatása következik

Felnőttszáj

Folytatódik a családi aranyköpések hete. Ismét nagy út előtt állunk. Mielőtt nyári turnénk újabb állomására indulnánk Anya szokás szerint a dokinénihez fordult, hogy átvegye a "túlélő csomagot". 

-Inkább jöjjön be holnap a rendelőbe. -tanácsolta a doktornéni. Személyesen adnék át egy-két esszenciális tudnivalót, és receptet is írok a kompenzált gyógyszerekre. De a gyerek nélkül jöjjön! Nehogy összeszedjen valami betegséget a többi kisbabáktól.

Másnap reggel míg Anya a rendelőbe készült, addig Apával ketten reggeli sétánk előtt álltunk.

-Akkor nem viszed a babát? -tette fel Apa a konfliktusgeneráló fölösleges kérdést. Pedig jobb volna, addig én maradhatnék itthon. Ezer dolgom van...Nincs sok értelme annak, hogy mind a hárman libegjünk a városban, mint a csárdáskirálynő...

Ugyanaz a fél?

-Nem libeg senki sehová! Jobb elkerülni a betegséget! Nem? Egyedül megyek. Hunikának meg aludnia kell, és ehhez a legalkalmasabb a tiszta reggeli levegő, úgyhogy ti menjetek a parkba...bááár, ha jobban belegondolok, neked is kellett volna jönnöd a rendelőbe. A doktornő azt mondta, sok mindent szeretne elmondani, így legalább egyik felét megjegyezném én, a másikat meg te... -nevetett  Anya fizikai és szellemi fáradtságán, amire Apa a következő kérdéssel válaszolt:

 -És mi van, ha mind a ketten ugyanazt a felet jegyezzük meg?

Főpróba

baby mix

A pár napos székelykeresztúri kiruccanást, az arra való felkészülést, a csomagolást és becuccolást a bőröndökbe valamint az autóba, az utazást és az azzal járó hercehurcát a nagy nyári vakáció főpróbájaként éltük meg. Szegény Mégane kisasszony! Ha tudta volna mi vár rá, talán sose gördül le a futószalagról. Úgy nézett ki szegénykém, mint egy szamár, kinek lábára paták helyett gumiabroncsokat vert a kovács. Még a kesztyűtartó is dugig volt...popsitörlővel.

Dudálni tilos?

Kati néni és Tibor ajándéka

Sajnálattal kel tudatnom veletek, hogy az útról nem áll módomban beszámolni. A tény, hogy egész idő alatt aludtam Mégane kisasszony teherbíróképességét dicséri. Nem elég, hogy a csomagok mellé, vagy inkább azok tetejére mi is beszálltunk, még maradt egy kis ereje elringatni engem. A történet tehát onnan folytatódik, hogy megérkeztünk...

Megérkeztünk

Hol vannak a barátaim?

Folytatása következik...

Elindultunk

Miután előző este figyelmesen, nehogy létfontosságú kellékek kimaradjanak, listámat követve becsomagoltam, korán reggel Apa vezérletével elindult a csipet-csapat! 

Útközben, mielőtt Mégane kisasszony mély álomba ringatott volna, azon tűnődtem, hogy Apa rendelkezik-e egyáltalán csapatmenedzseri készségekkel? 

Egész úton nem bírt nyugton ülni. Megállás nélkül rugdalózott, folyton rángatott egy kis karocskát, és csúfosan megbukott, amikor kulcsfontosságú döntéseket kellett hozni: egyszer jobbra, aztán balra tekerte a kormányt, majd egy pillanatra megállt középen. Ismerős? Nekünk ilyen kormányfő nem kell, kezi'csókolom!

Folytatása következik...

Így kezdődött

Folytatása következik...

Vizes gondolatok

Ahány víz, annyi féle! Erre a nagy bölcsességre jöttem rá a hétvégi, Besenyőn tett kirándulásunk során. Azt már rég "leszűrtem", hogy a felnőttek nem egyformán rajonganak a víz különböző megjelenési formáiért. Vasárnap már a reggeli órákban fullasztó kánikula nehezedett a városra. Magas volt a levegő páratartalma is. Apáról álló helyzetben folyt a víz. Többször lezuhanyozott...langyos vízzel. Anya gondoskodott arról, hogy elegendő folyadékot vigyünk magunkkal, holott Csabáék háza lábánál egy tengernyi tó fekszik. 

Mire megérkeztünk csurom vizesek voltunk. A hideg kútvíz kapóra jött. Várj csak! Nem mi jöttünk? Üdítő frissesség! Ebéd után sárgadinnyét ettünk. Vízízű volt. Később eleredt az eső. Nem kóstoltam. Minden csupa víz lett. Na és! Eddig is az volt. Egyik ilyen, másik olyan, de víz. A folytatásban baba-mama portrék...

Bekeretezve

Még esik?

Anyababa

Minek cumi?

Mikor mindig "kéznél" van 10 darab.

Régi ismerős...

Ma Anyáék gondolták bemutatnak Mégane kisasszonynak. Én már régről ismerem, de nem akartam elrontani a kedvüket, úgyhogy csodálkozó képet vágtam hozzá. Nem ez volt a mai nap legfontosabb eseménye, hanem a szingapúri Formula 1 nagydíj hazautazás Brassóból Sepsiszentgyörgyre. Én elszenderedtem, de hallottam beszélgetni szüleimet. Apa valami régi jútút hallgatott, Kicsi Kutya Tarkát dúdolgatott és közben folyton Mégane kisasszonyt igazgatta. Hogy tudja mindezt egyszerre végigcsinálni (?), nem tudom. Egy biztos, nagyon ügyes Apukám van. És, hogy kié a legszebb Anyuka, nézzétek csak...

Indulás előtt Anyával

Ringasd el, ringasd el...