2013. február 22., péntek

Helyzetképek

"A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan!" Honoré de Balzac


Vikike érkezésével merőben megváltoztak a mindennapjaim. Már semmi sem a régi! Azzal semmi bajom nincs, hogy Szüleim rám irányuló figyelme azóta megoszlik kettőnk között: Anya és Apa komoly tartalékkal rendelkezhetnek, mert én egyáltalán nem érzem úgy, hogy horribile dictu!, háttérbe szorultam volna. A mi családunk nem a Red Bull vagy a Ferrari csapata, ahol a versenyzők egyikét egyértelműen másodhegedűsi posztba szerződik. Nincs kispad és nincsenek pótjátékosok.

Nálunk mindenki prímás, mindenki egyformán fontos, egyformán éhes és édes, álmos és bájos, játékos, durcás-dacos, huncut és gyerekesen gengszter, a mi családunk egy két Napos Naprendszer.

Mi a helyzet Vikike?

2013. február 17., vasárnap

Felnézek

Életének utolsó éveiben tanultam csak meg édesapámat megölelni. Nyolcéves koromban - mint annyi más fiú - abbahagytam édesapám ölelgetését. "Férfias" akartam lenni. Húsz évig tartott, mire rájöttem: az igazi férfiak ki tudják mutatni érzéseiket. Andrew Matthews

2013. február 10., vasárnap

Pislákoló gyertyafény


Második felvonásához érkezett tévés szerepléseim sora. Az elsőhöz hasonlóan ebben sem jutottam szöveges szerephez, de nem is ez a fontos. Úgy gondoljuk - azért a többes szám, mert az egész család nevében beszélek -, hogy a képen látható néma gesztus mélyebb üzenetet hordoz, mint bármiféle hangzatos, cifra szófecsérlés.