Hóembernek se füle, se farka

Józan ésszel fel nem fogható és a ráció semmiféle eszközével meg nem magyarázható a minden-reggeli óvodai prünnyögésem. A "Mindenütt jó, de legjobb otthon" közhely nem fedi teljesen kavargó keserédes érzelmeim igazságát. És az sem, hogy nem szeretem. Mindenki ezerrel dolgozik azon, hogy zökkenőmentesek legyenek az ott töltött óráim. A Viki-puszi, az anyaintegetés, az Iduka nénizés, a menüolvasás, az ovi-vécézés, és végül a könnyáztatta apaintegetés észrevétlenül a hétköznapok reggeleinek rituáléjává vált.

Kisszerkesztőségi nagygyűlés

Nemrég - egy kisebb szünet után - újra találkoztunk Annával, naplónk egyik leghűségesebb olvasójával, aki majd mindennap ellátogat virtuális otthonunkba. A szokásos dicséretek mellett, egy kis kritika is érte a ház elejét, amiért mostanság igencsak kevés bejegyzés lát napvilágot. A mai helyzetállapottal mi sem vagyunk maradéktalanul elégedettek, hisz míg korábban egyedül is produktív tudtam lenni, most ketten vagyunk, és mint ilyen, történetekből és képekből dupla az anyagadag. Talán épp ebben rejlik a gubanc is: a bőség zavara, a zavar bősége...

Megmutatjuk, a reggeli agypezsdítő kakaó és anyatej után, hogyan zajlik a szerkesztőségi munkaegyeztetés. Ha valaki felfedezi a képeken a munkát, szóljon!  

Író-olvasó találkozó

Egyik kedvenc könyvem a téli ünnepek világát, hangulatát és hagyományait versbe és mesébe öntő, "Csillagporos varázslatok" című bűbájos bűvölet. Az "Elalvás előtti alkudozó" nálunk kötelező olvasmány - kitaláltátok - elalvás előtt, amikor az olvasás mellett ujjainkkal görbítünk és kerekítünk sármányokat, szivárványt, tavacskát és gyöngyházfényű halacskát. Egy másik favorit a "Tésztagyúró mondóka", amit már könyv nélkül is elmondok, ha kell, ha nem, de amikor kell, akkor inkább nem.

Aszongya a mondás, az élet útjai kifürkészhetetlenek. Képzeljétek, kedvenc versikéim szerzője nem más, mint Réka keresztmamám édesapja, Mészely József.