Helyzetképek

"A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan!" Honoré de Balzac

Vikike érkezésével merőben megváltoztak a mindennapjaim. Már semmi sem a régi! Azzal semmi bajom nincs, hogy Szüleim rám irányuló figyelme azóta megoszlik kettőnk között: Anya és Apa komoly tartalékkal rendelkezhetnek, mert én egyáltalán nem érzem úgy, hogy horribile dictu!, háttérbe szorultam volna. A mi családunk nem a Red Bull vagy a Ferrari csapata, ahol a versenyzők egyikét egyértelműen másodhegedűsi posztba szerződik. Nincs kispad és nincsenek pótjátékosok.

Nálunk mindenki prímás, mindenki egyformán fontos, egyformán éhes és édes, álmos és bájos, játékos, durcás-dacos, huncut és gyerekesen gengszter, a mi családunk egy két Napos Naprendszer.

Mi a helyzet Vikike?

Aludj el szépen, kis Viki

A minap Anya felkérésére abban a megtisztelő és örömteli megbízatásban volt részem, hogy Vikike biztonságát vigyázzam, és közben szórakoztassam is. Én viszont arra gondoltam, hogy Anya bizalmát avval hálálom meg, hogy mindemellett el is altatom a húgicámat. Altatási módszernek a meseolvasást választottam, zenei kísérettel. Viki perceken belül mély álomba zuhant. 

Meseolvasás zenei kísérettel.

Szerkesztőségi gyűlés

Kistestvérem, Viktória születésekor abban reménykedtem, hogy idővel megoszlanak a naplóvezetési feladatok. Egészen pontosan arra gondoltam, hogy ezután külön-külön számolunk be a napi eseményekről, aztán később, az idő múlásával, amikor lesznek közös testvér-testvér tevékenységeink, együtt meséljük el Nektek a számunkra oly fontos történéseket. A tervem egyelőre azért nem valósulhat meg, mert "szerzőtársam" alvással tölti majd minden idejét, és miközben azt teszi "szerkesztőkollégámra" is ráragasztja az álmosságot. Még szerencse, hogy Superwoman, a fényképészünk, szorgalmasan gyűjti a fotóanyagot...

Óév. Ó év!

Azt is mondhatnám, hogy egy rövidke szabadságot vettem ki az évforduló idejére, de nem hazudhatok Nektek. Az történt, hogy év végére egészen váratlanul besokalltam. Két napig egyebet sem csináltam csak sírtam és bömböltem. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Anya, aki a nagybetűs türelem két lábon járó monumentuma hősiesen állta a sarat, Apának viszont hamar szertegurultak a gyógyszerei. És mivel Ő az, aki "tollbamondás" után lejegyzi ide gondolataimat, azok után, hogy összeakadt bajuszunk, ez a művelet fizikailag már nem volt lehetséges. Hogy aszongya lemerült, mint a Duracell Gyuszi...izé, nyuszi, meg blá, blá, blá.

És akkor mit mondjak én? Egy fergeteges év végén járok. Életem első teljes esztendejének a végén. És itt ez a kulcsszó: első. Egy olyan évet búcsúztatok, mely során Szüleimmel egyetemben annyi és még egyszer egy annyi elsőt megéltünk.

Soroljam? Az első fogacskák, és az avval járó első fogmosás, az első barátok és barátnék, az első lépések, külföldi vakáció, az első szavak, az első születésnap, az első és hoppá(!) az utolsó keresztelő, az első szülinap, az első teniszlecke és az első igazi karácsony. Lehet ezt még überelni? Ezért sírtam Apa, na meg azért, mert megtehetem...egyelőre.

Aztán valahogy, mindannyiunk megkönnyebbülésére összeszedtem magam, és jó kedvvel indultam útnak. 2012-be mentünk. Első állomásunk Nóra baba, Réka, Oszkár és Bátor kutya főhadiszállása. Az Óév méltó búcsúztatása volt. Volt játék, fergeteges buli gyerekzenére, ízletes ételek, divatos koktélok, és ami a legfontosabb, barátaink társasága. Nemrég írtam, hogy számomra 2011 a barátság jegyében telt, a barátságról szólt, és mivel lehetne ezt jobban überelni, mint avval, hogy barátokkal karöltve búcsúztattunk egy évet és köszöntöttük a másikat. Boldog Új Évek Kedves Barátaim!

Karácsony. A legszebb álom

Legutóbbi találkozásunk alkalmával picit eljátszottuk az "évzárót", és bár abból is látszott rendesen hogy a múló idő hogyan formázza a kisembert, mégsem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy elbagatellizálom a év végi klasszikus számvetést, ezért a napokban fejest ugrottam a számok világába.

Karácsonyi üdvözlet

Hamar belefáradtam és elszenderedtem. Minden eddigi alvásrekordomat megdöntve, este tíztől másnap délig aludtam. Csak miután felébredtem jöttem rá, hogy nem a fáradtság számlájára írandó az álmok csodás mezején tett szokatlanul hosszú sétám, hanem épp magának az álomnak tulajdonítható. Annyira mesés volt, hogy egész egyszerűen nem akartam, hogy valaha is véget érjen, ezért aludtam és álmodtam, álmodtam és aludtam, és így tovább...

Hol kezdjem?

Barátokról álmodtam. Arról, hogy mindannyian egy szép világban élünk, boldogan, gondtalanul, mint egy nagy család. Velem volt álmomban Nóra, Hanna, Zsoltika, Rebecca, Boróka, Vince, Anna, Emma és Eszterke. Ott volt Magor, Erik, Gergő, Katika, Maya, Anita és Szabi, szülőkkel és nagyszülőkkel körülvéve. Az egész csipet-csapat...

Hasznos ajándék

Ébredés, nyújtózkodás és a reggeli-ebéd után döbbentem rá, hogy amit álmomban láttam az valójában a valóság. A növekedésen és fejlődésen, az állandó felfedezésen és tanuláson kívül, számomra az elmúlt esztendő mindenekelőtt a barátságról szólt, és annak jegyében telt.

Hálószobatitok

Dióhéjban...

...egészen röviden, elemeire bontva és vázára vetkőztetve, így néz ki a délelőtti menetrendem:

Reggeli torna. Nyújtok egy picit. 

Nem lehet csak úgy, fejjel nekirontani a napnak.

Reggeli. A nap legfontosabb étkezése.

A nagy hajrá előtt küldök egy kis muníciót a szervezetemnek.

Hogy aztán legyen mivel lövöldözzek...

Kell magyarázzam?

Felnőttszáj

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a tegnapihoz fogható vihart még életemben nem aludtam át. Na jó, azért én is láttam a letört gallyakat és leveleket, a tengernyi tócsákat, a sarat és a törmelékeket, és láttam a júliusi jeget is, de ezt csak jóval azután, hogy elcsitult a zivatar és elcsendesedett a szél. Miután a Napocska, félénken ugyan, de küldött hozzánk egy kis meleget Apával elindultunk felmérni a károkat. Dögunalmas munka. Rögtön belealudtam...

A rövid alvás nagyon jó hatással lehetett rám, elég jól kisimíthatta ráncaimat...Erre a következtetésre akkor jutottam, amikor hazafele a következő történt: a múzeum előtti sétányon haladtunk Apával, amikor egy ismeretlen hölgy közeledett felénk. Már messziről látszott, hogy rúzs helyett széles mosolyt hord az arcán. Hozzánk érve így szólt kedvesen:

-Milyen szép kislány! 

-Nem kislány, kisfiú!-javította ki Apa a lelkendező asszonyságot, mire az:

-Hát akkor nem szép, hanem GYÖ-NYÖ-RŰ!!!

Selyemfüggönynyálazó

Önálló baba

Nem csak a fotó kedvéért...

Ezt a lazaságot!

Jó éjszakát!

Lefekvés előtt ne feledkezzetek meg a fogmosásról!

Aludjatok jól!

Psszt!

Hintázok.

Bonyodalmak

Hurrá!

Szokás szerint ma korán ébredtem. Ezért aztán a szokásosnál korábban érkezett el a délelőtti alvás ideje is. Mivel ez a szokásosnál hosszabbra sikeredett, később ébredtem. Emiatt csúszott az ebédem és később indult a napi első sétám is. Ennek megfelelően később értünk haza, egész pontosan Apával egyszerre. Az egész csipet-csapat későre ebédelt. Közben a bizonytalan időjárás miatt Apa elbizonytalanodott és későre jutott dűlőre, hogy menjünk még egy sétára vagy sem. 

Kukucs!

Nagy későre elindultunk. A séta idejét betartva késve értünk haza, így picit később fogyasztottam el az Anya által időben elkészített babapapit. A sok tolódás miatt egész nap a szokásosnál nyűgösebb voltam és hamarabb elfáradtam. Mindez azért, mert reggel korán ébredtem. Gondolni se merek arra, hogy milyen bonyodalmakat szülne, ha reggel még az ébredéssel is késnék? Késő van. Megyek aludni. Jó éjszakát!

Méregzsák

Ki nevet a végén?

Én azt mondom elaludtam, Anyáék meg boldogok, mert átaludtam az éjszakát...Valóban, ismét átaludtam az éjszakát, ilyenkor viszont mindig hiányérzetem van. Úgy érzem, mintha elkéstem volna valahonnan, mintha lemaradtam volna valamiről. Tegnap, kora reggel, mielőtt Apa munkába ment, már egy jó nevetésen is túl voltam, a kiadós sírás után...Ezzel szemben most kimaradt az éjszakai ébredés, nyöszörgés, sírás, evés, visszaalvás. Ok, rendben van Anya, örülj, de gondolj bele, a mulasztásokat pótolni kell. Hosszú napunk lesz! 

Olvasó-altató