Szerkesztőségi huzavona

Hogy is hívják hivatalosan a jogászok? Kibékíthetetlen ellentétek. No, azért nem olyan reménytelen és kilátástalan a helyzet. Az van, hogy képtelenek vagyunk zöld ágra vergődni valamiben. És sietnünk kell ám, mert nyakunkon a rozsdasárga s rézvörös ősz,  s aztán lőttek a zöldnek s a kiegyezésnek.

Arról van szó, hogy én szeretnék riportot a nagy nyári utazásunkról - nekem ez volt az első - Hunika meg azt tartja hajthatatlanul, hogy az a hajó már elment. El-e? Egy fenét! Majd amikor Ő ovis karrierjének építgetésével lesz elfoglalva, és én leszek a naplószolgálatos, közzéteszem az anyagot.

Maszatka

Esőerdő ide, szemek által szikrázva szórt szívből fakadó ragyogás oda, azért mégiscsak szívderítőbb, amikor a meleget bőkezűen eregető aranysárga napsugarak az égbolt határtalan kékje és a föld májusi esők által méregre pingált zöldje között táncolnak.

Ilyenkor Anya a fagyasztó jéghideg, láthatatlan rejtekéből üdítő frissességet varázsol elő. Anya fagyinak nevezi, én maszatnak hívom, de a jövőkép is illene: a hűvös, de perdülő ostyaszoknyájában ízlelőbimbóimon hevesen szambázó nyali sikkes álszakállat pingál az államra. Olyan, amilyet piktorok és költők, a bohém művészek hordanak. Majd 18 évesen...

Kedvenc maszatom a fagyi!

Vasárnapi desszert

Ebéd után kényelmesen hátradőltem a székemben, és miközben hagytam, hogy a harmadik fogás dinamitként robbanjon szét a számban, édes, ínycsiklandozó ízével elvarázsolva nyelvem ízlelőbimbóit, arra gondoltam, hogy rég volt már, mikor benneteket is vasárnapi desszertre invitáltalak.

Megteszem hát most ismét, persze egy kis csavarral, mint mindig: ki kell találnotok, hogy mi a mai desszert, és csak akkor léphettek tovább. Ha megvan a titok nyitja, akkor...

Felnőttszáj

Minden jel arra mutat, és ezek olvasásában Anya lassan nagyobb szakértő lesz, mint Winnetou, hogy alsó fogsorom újabb fogacskákkal gazdagodott. Szokás szerint Apa, aki nagyobb szakértő, mint Old Shatterhand, ezúttal is megkérdőjelezte a nyilvánvaló, nyelvvel érinthető tényt és felcsapott fognyomozónak. Próbálkozott kézzel-lábbal, de sokra nem ment vele, és hogy a felettébb furcsa tevékenységének hatékonyságát növelje egészen közel hajolt az arcomhoz.

Vesztére. Mert egy óvatlan pillanatban pisze-puszinak álcázott támadásba lendültem, hirtelen bekaptam Apa orrát, és jól ráharaptam. Apa felordított, én felnevettem, Anya meg felcsendült:
-Tessék! Kellett neked beleütni az orrod!
-Nem is baj, legalább így pontosan megtudom, hogy hány foga van Hunikának.-mondta Apa, miközben az orrát simogatta.
-
-Megszámolom a fognyomokat az orromon.

Profilkép

Szerte a világon tombol a profilkép őrület. Szüleimnek is van; velem ékeskednek rajta. Nekem is van, Nektek is. Közösségi oldalakon, levelező ládákban, blogokon és fórumokon, mindenütt. Ott fent, jobb-, vagy baloldalon. Párhuzamos, online életünk adatlapnak nevezett személyi igazolványának fotója. Akárcsak a biztos, amikor az utcán leigazol, vagy a vámőr a reptéren, a személyes oldalak látogatói is ezt tekintik meg először.

Ezért rendkívül fontos, hogy milyen pózban, kivel vagy éppen milyen tevékenységet folytatva ábrázoljuk magunkat, mert míg a való életben egy üdvözlés, megszólítás, kézfogás vagy tekintet kelti az első benyomást, ez esetben a profilkép tölti be ezt a funkciót.

Na jó, elég az okoskodásból, és íme egy pár fotó. Nem profilképek. Vagy mégis. Olyanok melyek profilból készültek rólam.

Vasárnapi desszert

Első szavak, első lépés, első szülinap, első nap az óvodában, az iskolában, első autó, első szerelem, első csók, első...éjszaka. A felejthetetlen elsők. Íme még egy: az első fogmosás. Fogkrémmel. A fogkefe különféle, gumis változatait használtam már, de az inkább a sajgó fogíny masszírozása volt, mint fogmosás. Most azonban Anya megvásárolta nekem az első tubus, tejfogak mosására alkalmas fogkrémet, aztán vacsi után nekiállt a csipet-csapat fogakat mosni. 

Anya segített, Apa bemutatót tartott, és bár elsőre furának találtam az egész akciót, akkora móka kerekedett belőle, hogy azután már nem voltam hajlandó megválni a bűvös eszköztől. 

Vasárnapi desszert

Oké, elismerem! A fenti képsorokból könnyen le lehet vonni azt a téves következtetést, hogy a mai desszert nem ízlett, vagy Anya valami olyasmivel szolgált, amit már ezerszer ettem és már meguntam. Hogy ez mennyire nem így van, kiderül a következő fotóból, amit a lapozás után láthattok. Hab a tortán!

Vasárnapi desszert

Hunci szelet

Az első

Mókus

Jobb később, mint soha és ami késik nem múlik hirdetik az idők során közhellyé vált közmondások. Ennek megfelelően, bár én már réges régen készen álltam a fogadásra, csak nyolcadik élethónapom ürügyén érkezett meg az első. Nem váratlan vendég volt, hiszen Anyáék naponta többször is említették, és velem együtt türelmetlenül várták a nagy pillanatot, amikor végre valahára előmászik rejtekhelyéről és attól kezdve életünk része lesz. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem okozott sok-sok fájdalmat nekem. Irigykedtem is rá, hisz Anya naponta többször masszírozta, kenegette, kényeztette. Pedig nekem fájt, nem neki. Amint kimutatta foga fehérjét rögtön volt is egy-két keresetlen szavam hozzá, de most már egész jól megvagyunk egymással, és a nyelvem sem unatkozik már...

Nem látjátok?

Itt van, ni!

Állig felfegyverkezve

Jöhet az Új Év első fog!