Tavalyi látogatásunk a kökösi határban természetellenesen lefektetett Natura Porban, izé... Parkban hagyományteremtő volt: idén is ott majálisoztunk, és idén is volt agyvízforraló kánikula, földes por és poros föld, és volt fogadalom, hogy többet oda nem megyünk...
Való igaz, nem sok jobbulást-javulást észleltem a játszótér, a házikók és a létesítmények állapotán, sőt az idő és a tél csikorgó vasfoga talán még meg is sokszorozta a szemnek kevésbé tetszetős vásott, kopott, foszlott és tört nyomokat, viszont az apróbb-nagyobb szépséghibáktól eltekintve, én élveztem a kiruccanást, annál is inkább, mert ezúttal Vikike nemcsak fültanúként, Anya pocijában, hanem szemtanúként is jelen volt.
Szó, ami szó, a vízi-mentő rogyadozó kempingházikója előtt elhaladva visszaszóltam a hátam mögött izzadó öregemnek
(jössz te még az én utcámba - a szerk. megj.):
-Látod, Apa a múltkor (órára pontosan egy évvel ezelőtt - a szerk. megj.) itt készítettünk képeket...
-
- "mondta" erre kórusban a The Mama and Papa duó, majd előráncigálták a fényképezőgépet a hátitáskából, ami körülbelül úgy nézett ki, mintha az Amazonasi-esőerdőben forgató Bear Grylls túlélőcsomagja lett volna, és készítettünk egy pár visszapillantóként is szolgáló fotót.
- "mondta" erre kórusban a The Mama and Papa duó, majd előráncigálták a fényképezőgépet a hátitáskából, ami körülbelül úgy nézett ki, mintha az Amazonasi-esőerdőben forgató Bear Grylls túlélőcsomagja lett volna, és készítettünk egy pár visszapillantóként is szolgáló fotót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése