Az Alma Együttes nagyszerű koncertjét követő tavaszi kollekció bemutatása után tudatosan döntöttem úgy, hogy tartok egy kis szünetet, visszavonulok a rivaldafényből, átadom a helyet a városnapok szervezőinek, sztárvendégeinek, és elvegyülök a tömegben.
Az ember azt hinné, hogy egy másfél esztendős kisgyerek számára nincs is annál egyszerűbb feladat, mint fejest ugrani a közel ötvenezer lelket számláló tömegtengerben, és eltűnni, mint póni a ködben. Nekem ez nem sikerült, mert Szüleim mentőövként szolgáló kézfogása minden lépésemet vigyázta.
A késés ellenére elmentünk az Erzsébet parki kiindulópontig, és édes hármasban végigvonultunk a stadionig tartó útvonalon, ahol csatlakoztunk a Tipe Tupa és Fontis Egyesületek által szervezett mozgalom résztvevőihez. Körülöttünk ezerrel pörgött a világ. A szülők egy része az ebédet készítette, másik része a gyerekekkel foglalkozott, ismerkedtek, barátkoztak és tapasztalatokat cseréltek...
