Ez egy rossz nap volt

Vontam le a konklúziót hétfőn este, pedig még nem ért véget a nap; hátra volt a meseolvasás, ám Apa minden igyekezete, remek előadókészsége, a mesék fantáziavilágának színes, festői tájai és bájos szereplői sem tudták feledtetni a szomorú tényt, hogy meghatározatlan ideig Vikike és Anya nélkül kell boldogulnunk. Tudom, ez egy kicsit egoistán hangzik, mert úgy tűnik ki belőle, mintha én lennék a (jobban) szenvedő alany, pedig nem így van.

A fogyasztói társadalom netovábbja

Óriási üzleti sikerről számolhatok be. Pedig, amikor feladtam a hirdetést, nem hittem volna, hogy ez így lesz. Túl kis hal vagyok én az egészségügynek gúnyolt betegségbiznisz zavaros vizeiben, hogy ujjat húzzak a cápákkal, polipokkal és gyilkos bálnákkal. Túl kis nyuszi vagyok én ahhoz, hogy szembeszálljak a gyógyszermaffia dzsungeljének oroszlánkirályával.

Száz szónak is egy a vége, megpróbáltam a lehetetlent, és láss csodát a minap egy titokzatos vevő jelentkezett a hirdetésre. Mennyi az a jutányos ár? Nem egészen értettem a szándékait, hiszen épeszű ember önszántából nem vásárol ilyesmit.

Hosszú alkudozás után nyélbe ütöttük az üzletet: a 39 fokos lázból csak kettőtől voltam hajlandó szabadulni, de a mandulagyulladást úgy, ahogy volt, cakompakk átvette, aszongya, ha lúd, legyen kövér. Ígéretemet adtam, és betartom: nem fedem fel a vevő nevét, de Apa, gyógyulj meg hamar!

Apróhirdetés

A pólómon ékeskedő felírat nem csalás, nem ámítás! Sajnos!
Jutányos áron eladó vírusos mandulagyulladás és 39 fokos láz.
Kettő az egyben. 

Egymondatos hír

Himlős lettem.