Sokkoló képek

Figyelem! A következő bejegyzés olvasása és a képek megtekintése 18 éven felüliek számára csak kiskorú felügyelete mellett ajánlott. A képi hatások arra késztethetnek egyes felnőtteket, hogy ruhájukat ledobálva, ajtóstul ágyba rohanjanak, és akaratukon kívül-belül sínre tegyék a "nagy gyerekcsinálás projektet".

A továbbiakban sokkoló fotókat láthattok rólam, olyanokat, melyek pár másodperccel ébredésem után készültek. Nincs rajtam se smink, se fésű, csak hálóing és egy tölcsér, arcomon szabadon fel-alá ránduló ráncok, kobakomon szófogadatlan hajtincsek. Továbblépés csak saját felelősségre!

Karácsony. A legszebb álom

Legutóbbi találkozásunk alkalmával picit eljátszottuk az "évzárót", és bár abból is látszott rendesen hogy a múló idő hogyan formázza a kisembert, mégsem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy elbagatellizálom a év végi klasszikus számvetést, ezért a napokban fejest ugrottam a számok világába.

Karácsonyi üdvözlet

Hamar belefáradtam és elszenderedtem. Minden eddigi alvásrekordomat megdöntve, este tíztől másnap délig aludtam. Csak miután felébredtem jöttem rá, hogy nem a fáradtság számlájára írandó az álmok csodás mezején tett szokatlanul hosszú sétám, hanem épp magának az álomnak tulajdonítható. Annyira mesés volt, hogy egész egyszerűen nem akartam, hogy valaha is véget érjen, ezért aludtam és álmodtam, álmodtam és aludtam, és így tovább...

Hol kezdjem?

Barátokról álmodtam. Arról, hogy mindannyian egy szép világban élünk, boldogan, gondtalanul, mint egy nagy család. Velem volt álmomban Nóra, Hanna, Zsoltika, Rebecca, Boróka, Vince, Anna, Emma és Eszterke. Ott volt Magor, Erik, Gergő, Katika, Maya, Anita és Szabi, szülőkkel és nagyszülőkkel körülvéve. Az egész csipet-csapat...

Hasznos ajándék

Ébredés, nyújtózkodás és a reggeli-ebéd után döbbentem rá, hogy amit álmomban láttam az valójában a valóság. A növekedésen és fejlődésen, az állandó felfedezésen és tanuláson kívül, számomra az elmúlt esztendő mindenekelőtt a barátságról szólt, és annak jegyében telt.

Oroszlánharc

Aznap délután

a szobor mögött Anyával

Szombat reggel, hétvégi szokásainkhoz híven, Apával a Nappal együtt keltünk, és egy rövid, csendes játék után, amikor mások még az álomvilág utcáit járják, már gurultunk is az Erzsébet park irányába. Mindketten szeretjük a nyári reggelek csendjét. Ilyenkor csak a madárkák vidám csicsergését hallani. A levegő még tiszta. A por is lustálkodik még a járdák és utak mentén. Alig látni embert, vagy hallani hangokat. Szombat van, mindenki alszik még. Mi szeretjük szemlélni az ébredező várost. 

Nem mondhatja magát 

Szentgyörgyinek

az a kisgyerek,

aki nem mászta meg 

a híres obeliszket...

Gondolom így volt ezzel az a közel 50 fős turistacsoport is, akik fegyelmezetten állták körül a parkban levő 1848-as emlékművet. Csendben hallgatták végig az idegenvezető rövid beszédét, koszorúval tisztelegtek a forradalom áldozatai előtt, majd a történelmi események súlyától átszellemülve vették irányukat irányukba. Mi oroszlánfaroknyi távolságra játszottunk Apával a fűben, a hozzánk hasonlóan matinális Áronka, Vince és Boróka társaságában. Elég volt egy pillantást vetni a csipet csapatra és a középkorú városlátogatók egycsapásra levetkőzték az emlékműprotokollt: olyan lelkendezés lett úrrá rajtuk, mintha valami csodát láttak volna. Odarohantak, átöleltek, kézen fogtak és közben megállás nélkül áradoztak. Micsoda szemek! Micsoda szempillák! Aztán egyhangúan kijelentették, hogy gyönyörű kisbaba vagyok. Az oroszlánok ezt nem nézték jó szemmel...

 

Az oroszlánszelídítő

Az oroszlánnak is van szíve

Nincs harag

Ágyjelenet

Reggeli torna

Reggel van már hat óra
ablakomban madárka,
sallárom, sallárom,
ablakomban madárka.

Úgy döntöttem felkelek,
Anyáékat ébresztem,
sallárom, sallárom,
Anyáékat ébresztem...

Talán jobb lett volna aludni...

...alig "állok" a popsimon

Csinálok tíz fekvőtámaszt. Egy...

Bonyodalmak

Hurrá!

Szokás szerint ma korán ébredtem. Ezért aztán a szokásosnál korábban érkezett el a délelőtti alvás ideje is. Mivel ez a szokásosnál hosszabbra sikeredett, később ébredtem. Emiatt csúszott az ebédem és később indult a napi első sétám is. Ennek megfelelően később értünk haza, egész pontosan Apával egyszerre. Az egész csipet-csapat későre ebédelt. Közben a bizonytalan időjárás miatt Apa elbizonytalanodott és későre jutott dűlőre, hogy menjünk még egy sétára vagy sem. 

Kukucs!

Nagy későre elindultunk. A séta idejét betartva késve értünk haza, így picit később fogyasztottam el az Anya által időben elkészített babapapit. A sok tolódás miatt egész nap a szokásosnál nyűgösebb voltam és hamarabb elfáradtam. Mindez azért, mert reggel korán ébredtem. Gondolni se merek arra, hogy milyen bonyodalmakat szülne, ha reggel még az ébredéssel is késnék? Késő van. Megyek aludni. Jó éjszakát!

Méregzsák

Álom, álom, édes...Apa

Kivel tolt ki Anya?

Jaj, Anya! Ezerszer mondtam már, blicc nélkül!

 Tessék! Kibliccelted az álmot a szememből...

 ...most kezdhetjük elölről a ringatást. Jól kitoltál magaddal!  

Látom előkerült a "varázspálca", a cumi is...Nem fog használni.

Vagy mégis?

Nahát! A cuminak tényleg mágikus ereje van! De hova tűnt el? Ó, Anya! Jól kitoltál velem... 

Az ébredés lassú folyamata

Vigyázat! A fenti képsorok ne tévesszenek meg benneteket, ugyanis az ébredés lassú és hosszú folyamata csak igen ritka alkalommal végződik ezenképpen. Ébredéseim jelentős hányada általában sírásba torkollik, hiszen rendszerint egyedül, farkaséhesen és a pempi által okozott diszkonforttal ébredek.   

Ez alkalommal a csillagok szerencsésen sorakoztak föl: először is nem voltam annyira éhes, aztán a pempivel is minden rendben volt, Anya pedig ott őrködött mellettem és szerencsére a kamera is kéznél volt, hogy megfelelően dokumentálhassa a ritka esetet. Én meg örültem mindennek, de legfőképpen annak, hogy Anya csodaszép arcának és biztonságot sugalló, mosolygó szemeinek látványára ébredtem. 

Magyar hangok