Barátságnál több

Madarat tolláról, embert barátjáról! Az életben igencsak ritkán - és keveseknek - adatik meg az, hogy a sors olyan embereket vezéreljen az útjukba, akikkel kapcsolatban a barát megnevezés túlságosan kevés az emberi kapcsolat valós értékeinek meghatározásához. Ilyen szempontból mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hisz van egy-két olyan majd minden generációt átfogó családi barátunk, akiknél az érzelmi mérlegnyelv jócskán a családi irány felé billen.

Képriport: látogatóban Nóránál és Lillánál

Rendhagyóra sikeredett a tegnapi déli sétánk. Végre! Imádunk a városban és a parkban lófrálni, az otthon-belváros útvonalon található összes játszóteret sem adnánk oda semmiért, viszont kell néha a helyszín- és környezetváltás, egy kis vérfrissítés mindig jól jön.

A még félénken ébredező tavasz ringatásában Nóra és Lilla zöldellő udvara, és saját, személyre szabott játszótere a megfelelő helyszín volt arra, hogy az időjárás miatt kissé szomorkás hangulatú vasárnapot kellőképpen felvidítsa, jócskán javítva mindannyiunk kedélyállapotán. Beszéljenek tovább a képek!

Jegyzetek az esőerdőből

Ha Anya fejében megszületik egy terv, kipattan egy ötlet, ami egyenesen arányos a megrendíthetetlen elhatározással, részünkről, férfioldalról pedig a megkérdőjelezhetetlen végrehajtással, akkor ott mese nincs, tenni, menni, végezni kell, hanem...

Persze, mi tudjuk, hol a helyünk, és bár olykor rendkívül vokálisan hallatjuk véleményünket - értsd hisztizünk -, Amelyik kutya ugat, az nem harap-alapon igyekszünk mindig Anya kedvében járni.

Időjárás hátrajelzés

Egy darabig úgy voltam vele, mint író, akit egyszerre hagyott el ihlet és múzsa. Pedig már minden a rendelkezésemre állt: megvolt a téma, és háttárinfó bőven, fotódokumentáció is készült, mégis valahogy nehezen került megfelelő alkalom arra, hogy megosszam élményeimet.

Aztán miután belső kezek - idegenkezűségre utaló nyomokat nem találtam - feltörték az adatbázisomat és a képriport egyik-másik értékes és kulcsfontosságú eleme felbukkant a világhálón, úgy döntöttem, ideje lépni még mielőtt beleegyezésem, akaratom és engedélyem nélkül összeáll a puzzle.

A másik nyomós ok az időjárás volt; úgy gondoltam, hogy ebben a hideg és barátságtalan májusi őszben mindenkinek jól eshet és felüdülésként hathat forró napsugarakba öltözve sétára kerekedni velem gőzmozdonyon, vízibiciklin, hintán, csúszdán, kötélen és karikán a Kökös határában levő Természetparkban.

Sepsi-Magyaróvár

Az Alma Együttes nagyszerű koncertjét követő tavaszi kollekció bemutatása után tudatosan döntöttem úgy, hogy tartok egy kis szünetet, visszavonulok a rivaldafényből, átadom a helyet a városnapok szervezőinek, sztárvendégeinek, és elvegyülök a tömegben.

Az ember azt hinné, hogy egy másfél esztendős kisgyerek számára nincs is annál egyszerűbb feladat, mint fejest ugrani a közel ötvenezer lelket számláló tömegtengerben, és eltűnni, mint póni a ködben. Nekem ez nem sikerült, mert Szüleim mentőövként szolgáló kézfogása minden lépésemet vigyázta.

Kitavaszodott kollekció

Az Alma Együttes koncertjében az volt a legszuperebb, hogy aznap Apa hamarabb hazaérkezett, és így Ő is velünk tartott. Persze tudtam én már idejében, hogy az egész csipet-csapat megy koncertezni, hisz három a magyar igazság, három volt a belépők száma is, de addig nem hittem, hogy így is lesz, míg Szeret! Szeret! Szeret! üdvrivalgás közepette Apa karjaiba nem vetettem magam a lépcsőház ajtajában.

Az almatúladagolás után a könnyes felhők elől félénken menekülő lágy tavaszi napsugarakba, a gyönyörű virágok bódítóan friss illatába és a méregzöld pázsit palástjába burkolózott parkban még egy sétát is beiktattunk. Tökéletes helyszín tavaszi kollekcióm egyik darabjának ősbemutatójára...

Föld Órája, a tudatos jövőnkért!

Naptár

Lapoztatok már?

Tudom, hogy a virágnyitás nem szerepel március munkaköri leírásában, ez különben május feladata, a márciusé elsősorban a hóolvasztás, de azért lehetek optimista, nem? Odakint a tavaszi szél eléggé vokálisan és kapkodósan végzi a dolgát, a napsütés színe sem olyan sápadt már, mint amikor utoljára láttuk, úgyhogy hamarosan, miért ne, akár a pitypangok is kidughatják álmos fejüket a földből.      

Közönségszolgálat

Kapok dicséreteket. Sokat. De panasz is van. Bőven. Kevés a fotó. Rövid a film. A tegnap semmit nem jegyeztél a naplóba! És ma sem! Erről nem írsz? Arról nincs véleményed? A tegnap nem történt semmi veled? Ma sem? És egy fotó sem készült arról, ami nem történt? Nincs egy árva kép, ami a tegnapi vagy mai nemtörténést dokumentálná? Vagy film? Még ha rövid is... Ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekkel van tele a panaszfüzet...

Téli kollekció

Amennyi dicséret és elismerés, annyi kritika érte a ház elejét Őszi kollekciómmal kapcsolatban. A kritikusok zöme nem a ruhadarabok, hanem a kollekció helytelen prezentációja miatt neheztelt, mondván, a divatszakmában nincs olyan, hogy őszi kollekció, a nagy divatházak és ruhatervezők páros, tavaszi-nyári és őszi-téli bemutatókat tartanak. Na és? Mi van akkor, ha olykor felrúgjuk a szabályokat? Mi van, ha néha változtatunk szokásainkon?

Aztán, mivel a hosszúra nyúlt vénasszonyok nyara ellenére idén korábban beköszöntött a tél, engedtem a nyomásnak, és gyorsan, de hangsúllyal a minőségre, Anya segédletével összedobtam a téli kollekció első darabjait. 

A hivatalos fotózás után az Erzsébet park csodálatos őszi színekben pompázó,  szabadtéri kifutóján...izé tipegőjén, semmit se bízva a véletlenre, személyesen mutattam be a kollekció első darabjait.

Morzsák

Biztos vagyok benne, hogy ti jobban ismeritek a telítettségérzést, mint én. Jobban ismeritek azokat a belülről jövő fura hangokat, melyek általában az ebédnél, a főétel fogyasztása közben figyelmeztetnek: Ennyi! Többet egy falatot sem! De még hátra van a desszert! Abban is biztos vagyok, hogy az esetek többségében ezek a hangok süket fülekre találnak. Megy a desszert is a többi után. Ha fér, ha nem. Van úgy viszont, hogy hallgattok a józan észre és passzoljátok a habosat, aztán később, mikor már jöhetne az édes falat, sajnálkozva nézitek az üresen maradt tálat.

Szerencsétek van! A tegnapi desszertből maradt egy-két bűvös morzsa mára is.

A legenda folytatódik

Fotók  © Berkeczi Zsolt

Szent Anna-tó legendája

Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették. 

Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót.

All Day I Dream About Sports