Ha Anya fejében megszületik egy terv, kipattan egy ötlet, ami egyenesen arányos a megrendíthetetlen elhatározással, részünkről, férfioldalról pedig a megkérdőjelezhetetlen végrehajtással, akkor ott mese nincs, tenni, menni, végezni kell, hanem...
Persze, mi tudjuk, hol a helyünk, és bár olykor rendkívül vokálisan hallatjuk véleményünket - értsd hisztizünk -, Amelyik kutya ugat, az nem harap-alapon igyekszünk mindig Anya kedvében járni.
A meteorológusok előrejelezték az esőt, józan eszünk pedig, még az igencsak kiadós csapadék érkezése előtt, sugallta, hogy maradjunk szárazon és inkább epertől maszatos szájjal, az ablakból lessük az égi fesztivált. Ám mire az ész sugallatát meghallottuk volna, Mégane kisasszony már Bogárbál ritmusban falta az aszfaltot.
Az egyre szaporábban szemerkélő eső miatt természetjárásunkat időben szinte képtelenség lenne lemérni, állati mértékegységben annál inkább, mégis a malacfaroknyi zöld túra jó hangulatban telt.
Míg Anya friss mentával töltötte meg a zord idő ellenére kitartóan mosolygó homokozó vedrecskémet, addig Apával sárban tapicskolva köveket dobáltunk a hangosan csobogó, zavaros patakba.
Később, vagyis rögtön azután, a malacfarok következő göndörében, virágokat szedtünk és pitypangot fújtunk egymás arcába. Versenyeztünk: ki tudja leggyorsabban a legtöbb puffot elfújni. Mindenki nyert!
Otthon, Anya finom meggyel bolondított almalevesét szürcsölve, azon töprengtem, hogy létezik-e egyáltalán rossz vagy jó idő? A válasz: egy határozott nem. Mert akárcsak az életkort, az időjárást sem szabad számokba bilincselni. Mert ha a lélek tükre, a szem szikrázva szórja a szívből fakadó ragyogást, akkor akár vénasszonyok is potyoghatnak az egybeszürkült égből, az én világom úgy is színektől pompázik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése