Szerkesztőségi huzavona

Hogy is hívják hivatalosan a jogászok? Kibékíthetetlen ellentétek. No, azért nem olyan reménytelen és kilátástalan a helyzet. Az van, hogy képtelenek vagyunk zöld ágra vergődni valamiben. És sietnünk kell ám, mert nyakunkon a rozsdasárga s rézvörös ősz,  s aztán lőttek a zöldnek s a kiegyezésnek.

Arról van szó, hogy én szeretnék riportot a nagy nyári utazásunkról - nekem ez volt az első - Hunika meg azt tartja hajthatatlanul, hogy az a hajó már elment. El-e? Egy fenét! Majd amikor Ő ovis karrierjének építgetésével lesz elfoglalva, és én leszek a naplószolgálatos, közzéteszem az anyagot.

De édeske!

Minden héten egy-két nap Nagyéknál vakációzok, hogy ezzel is tehermentesítsem Anyát a délelőtti órákban, amikor Apa munkában van. Igen ám, de a kis hercegnőnket épp az én hiányom zavarja meg annyira, hogy aztán se séta, se evés, se alvás, ergo Anya tehermentesítése sem sikerül úgy, ahogy az tervbe lett véve. Vikike a séta alatt folyton utánam forgatja kicsi fejét, evés közben szintén, keresi a tekintetemet, kutatja a mosolyomat, az elalvás meg azért megy döcögősen, mert ilyenkor zavaró csend honol a lakásban. Mit tesz ilyenkor a porul járt anyuka? Játszani kezd a fényképezőgéppel és készít egy "De édeske!" fotósorozatot a(z egyik) büszkeségéről.

Ahány fotó annyiszor hangzott el a de édeske felkiáltás a számból, még úgy is, hogy Anya a sorozat második felében egy fura effekttel sárgarépaszínűre "festette" a húgomat.

Mosolyra nyíló virág

Az elmúlt hetekben annyiszor hallottam már az "Itt a tavasz!" ténymegállapító örömfelkiáltást, hogy szinte már kínosnak is érzem leírni, de hát megérkezett, ez tagadhatatlan, sőt annyira igaz, hogy már el is távozott, hisz a napsugarak hatására bekövetkezett instant virágzás és az ezt követő káprázatos sziromhavazás, no meg a közel 30 fokos meleg testvérek között is inkább a nyár, mint a tavasz velejárói.

Ha már testvérekről és virágokról beszéltem, hadd mutassak Nektek pár remek fotót egy igen ritka, védett és felbecsülhetetlen értékű Virágról, a neve: Viktória.

Anya és lánya

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja
Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?

Én nem!

Hunika! Hová tűnt a fa alól a télapó-mézeskalács? Megetted?
Válaszom a címben. 

Vasárnapi kvíz

Ki kicsoda? Az első pólón látható "one" felírat, és a másodikra hímzett évszám senkit ne tévesszen meg! Fotózáskor Apa direkt azért öltözött így, hogy összekuszálja a szálakat...

Szerkesztőségi gyűlés

Kistestvérem, Viktória születésekor abban reménykedtem, hogy idővel megoszlanak a naplóvezetési feladatok. Egészen pontosan arra gondoltam, hogy ezután külön-külön számolunk be a napi eseményekről, aztán később, az idő múlásával, amikor lesznek közös testvér-testvér tevékenységeink, együtt meséljük el Nektek a számunkra oly fontos történéseket. A tervem egyelőre azért nem valósulhat meg, mert "szerzőtársam" alvással tölti majd minden idejét, és miközben azt teszi "szerkesztőkollégámra" is ráragasztja az álmosságot. Még szerencse, hogy Superwoman, a fényképészünk, szorgalmasan gyűjti a fotóanyagot...

Kézcsók

Ismeritek a mondást, sokszor egy fotó többet mond ezer szónál. No, a mai képekhez én sem fűznék hozzá semmiféle magasröptű filozófiai gondolatot, úgysem vagyok én egy Dió Dénes... izé Diogenész, annyit azonban hadd mondjak el, hogy nem mindig ilyen idilli kép.

Természetesen szeretem Viktóriát, de kapcsolatunk egyelőre az 50 első randi című filmben látottakhoz hasonló, melyben a főhősnek nap mint nap újra kell hódítania memóriazavarokkal küszködő szíve választottját: döcögősen indul, de folyamatosan javul, majd délutánra, estére eléri a klimaxot.

Édes kék édeskék

Nagyszerűen indult a napom. Leszámítva az otromba paneleket és a még azoknál is rusnyább-rondább betongarázsokat, szobám ablakából utazási prospektusokba illő idill tárult: az a cseppnyi csapadék, ami az elmúlt napokat jellemezte, elég volt ahhoz, hogy a tömbházak között lapuló pázsitot a világ legszebb zöldjére fesse. Csak a sárguló, barnuló és "rozsduló" szomorúfüzek, hatalmas diófa, az akácok és a fel-felélénkülő szél árulkodnak arról, hogy a tavaszias időjárás ellenére nyakunkon az ősz. 

Később a parkban is hasonlóan idilli látvány fogadott: a szivárvány színeiben pompázó bokrok és falevelek csábító táncot lejtettek a déli harangszó súlyos ritmusaira. Hogyan, mivel tudná mindezt tetézni a mindig és mindennel elégedetlen, pontosítok, a maximalista kisember? Ezzel, ni!

Dolce

Ígéretemhez híven újra jelentkezek egy képeslap hátára firkált, rövid üdvözlettel. Szeretnék gyakrabban küldeni nektek olasz ízeket, de ki gondolta, hogy a szabadsággal ennyi dolog van.

Egyszerűen képtelen vagyok utolérni magamat: a strandolás és a velejárók, a véget nem érő shopingolás, a fagyizások és a miegymások, a felnőttek egész napos lamentálásai után, este hullafáradtan, erőforrásom utolsó cseppjeit kifacsarva zuhanyzok le és ugrok fejest az éjszakai "életbe".

Nem siránkozok...Ci vediamo!

David Beckham nyomdokaiban

Európa szerte sose látott fociláz tombol, én azonban mégsem leszerelési szándékkal eredtem a brit futballklasszis nyomába. Ugyan és is rúgom alkalomadtán a pöttyöst, most a divaté a főszerep.

Őszi, téli és tavaszi kollekcióim, valamint a Zsoltikával közösen működtetett divatház és modellügynökség átütő sikerén felbuzdulva, ezúttal egy még nagyobb fába vágtam képzeletbeli fejszémet: levetkőztetem David Beckhamet. Nem ruháitól, hanem a legflancosabb alsóneműmodell titulusától fosztom meg.

Maszatka

Esőerdő ide, szemek által szikrázva szórt szívből fakadó ragyogás oda, azért mégiscsak szívderítőbb, amikor a meleget bőkezűen eregető aranysárga napsugarak az égbolt határtalan kékje és a föld májusi esők által méregre pingált zöldje között táncolnak.

Ilyenkor Anya a fagyasztó jéghideg, láthatatlan rejtekéből üdítő frissességet varázsol elő. Anya fagyinak nevezi, én maszatnak hívom, de a jövőkép is illene: a hűvös, de perdülő ostyaszoknyájában ízlelőbimbóimon hevesen szambázó nyali sikkes álszakállat pingál az államra. Olyan, amilyet piktorok és költők, a bohém művészek hordanak. Majd 18 évesen...

Kedvenc maszatom a fagyi!

Tipi-topi kislányaim: Rebecca és Nóra

Ez a kislány jaj de szép!

Ha egyet lép, hozzám lép.

Ha kettőt lép, tillárom!

A karomat kitárom.

Hogyha hármat lépeget,

mondok neki szépeket:

tipi-topi kislányom,

jer ölembe, virágom!

(Gazdag Erzsi verse)

Pólóm

Vasárnapi desszert

Ebéd után kényelmesen hátradőltem a székemben, és miközben hagytam, hogy a harmadik fogás dinamitként robbanjon szét a számban, édes, ínycsiklandozó ízével elvarázsolva nyelvem ízlelőbimbóit, arra gondoltam, hogy rég volt már, mikor benneteket is vasárnapi desszertre invitáltalak.

Megteszem hát most ismét, persze egy kis csavarral, mint mindig: ki kell találnotok, hogy mi a mai desszert, és csak akkor léphettek tovább. Ha megvan a titok nyitja, akkor...

Sokkoló képek

Figyelem! A következő bejegyzés olvasása és a képek megtekintése 18 éven felüliek számára csak kiskorú felügyelete mellett ajánlott. A képi hatások arra késztethetnek egyes felnőtteket, hogy ruhájukat ledobálva, ajtóstul ágyba rohanjanak, és akaratukon kívül-belül sínre tegyék a "nagy gyerekcsinálás projektet".

A továbbiakban sokkoló fotókat láthattok rólam, olyanokat, melyek pár másodperccel ébredésem után készültek. Nincs rajtam se smink, se fésű, csak hálóing és egy tölcsér, arcomon szabadon fel-alá ránduló ráncok, kobakomon szófogadatlan hajtincsek. Továbblépés csak saját felelősségre!

Visszatekintő

Az egyik leggyakoribb közhely, amit a felnőttektől hallok az idő múlásával kapcsolatos. Főként olyankor hallom, mostanában elég gyakran teszem hozzá, mikor Szüleim rég nem látott ismerőseikkel találkoznak.

Persze ugyanezt a közhelyt elsüthetném én is, de parancsolok magamnak és nem teszem, a gondolataimat viszont nem tarthatom kordában, így ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ezeknek az emberek nincs tükrük?   

Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miből lesz a cserebogár,
fordítsátok meg a képeket.

Miért van az, hogy a felnőttek nem vesznek tudomást az idő múlásáról, vagy inkább nem akarják látni , amikor farkasszemet néznek önmagukkal a tükörben(?), viszont a gyermekek látványa, azok fejlődésének és növekedésének folyamata mindig előhozza belőlük a sóhajt: Hogy telik az idő!

Hétfői hangulatok

Vasárnapi desszert

Ma sem ússzuk meg desszert nélkül, de ki akarja megúszni? A hab a tortán ezúttal a konyhám 360° fokos panorámája, bár ha Anyát kérdeznétek, bizonyára a bájos, "Don Huni" tekintetemet nevezné meg...

Ha figyelmesek vagytok az operatőrt is kiszúrhatjátok; segítségként a felvétel elején elárulom kilétét. Na most csukjátok be szépen a szemeteket, a desszert meglepetés! And by the way, New York is a beautiful city. So I heard...

Bűvölet HD-ben

Legutóbbi desszertem, amit vasárnap Veletek együtt, játszva készítettem el, nagyon cukira sikeredett. Az egyszerű, kétlépéses mézesmázos cukorfalat láttán nem csak a nagymamák sikítottak fel kórusban, hogy aszongya, aszongya hogy, Egyem meg!, hanem még messzi földön, hetedhét országon, az adriai tengeren, de még az üveghegyen is túl, keresztszüleim is megnyalták a szájuk szélét, és lüktető vércukorszinttel ugyan, de elégedetten és büszkén dőltek hátra a díványon a következő látványkép bűvöletében.

Nagy felbontású derű