2013. július 30., kedd

Üdvözlet Mosolyországból

Remélem ezek a fotók remekül érzékeltetik a bátyámmal való felhőtlen viszonyomat; lehetnének akár a testvéri szeretet definíciói is, egyenként. Részemről gügyögéssel, Hunika részéről pedig ok-okozati összefüggések végtelen labirintusába "kergetett", érvekkel megspékelt eszmefuttatásokkal tökéletesen megértjük egymást.


Ő magyaráz és mesél, én hallgatom, szívom magamba minden szavát. Éber szemmel követem, minden gesztusát figyelem. Végtelen mosolyommal köszönöm meg törődését és tanításait, és közben fülsiketítő kurjantásokkal, vagy a már létező kettő és fél fogam közt kipréselt halk féligennel és félértelmes hangokkal próbálok dialógust teremteni. Teszem hozzá: sikerrel.




Nincsenek megjegyzések: