Nesze neked, szülinapi meglepi! (Gyerekszáj)

Egyik délután, amikor Anya az erkélyen szöszmötölt, Apa kileste az alkalmat és gyerekesen csillogó huncutsággal a szemében, sejtelmesen suttogva aszongya nekem:

Zsanna-manna

Virtuális fotóalbumaink egyikét lapozva jutott eszembe e sztori, és bár nem zsír-új, elmesélem Nektek. Amikor Vikike betegsége kis családunk női ágát néhány napra kórházba kényszerítette, Apával ketten vezettük a háztartást. Teszem hozzá: kifogástalanul.

Természetesen segítségben is volt részünk, és most az alkalmat kihasználva meg is köszönném a családomnak, zenésztársaimnak, a kiadónak, a producernek és Istennek... várj csak!, ez nem a Grammy-gála, szóval köszönet a család minden tagjának, akik önzetlenül álltak az ügyünk mellé.

Emberek és nők

Van egy jó szokásom, amit számomra érthetetlen okokból Szüleim rossznak minősítenek, éspedig: evés közben rajfilmeket, mesefilmeket, mondókákat és gyerekdalokat, valamint rockkoncerteket nézek, hallgatok.

No, nem azért, mert rossz a kaja, és valamivel el kell vonnom a figyelmemet a terítékről, mégis a figyelemmel kapcsolatos: koromból adódóan türelmetlen vagyok, és legyen bármilyen hihetetlenül finom és nyálcsorgató Anya főzte, egymagában nem elegendő ahhoz, hogy székhez, asztalhoz szögezzen 15-20 percig.

Ebből felnőttkorra evés közbeni újságolvasás lesz, feltéve, ha fennmarad addigra a "print".

Anya és lánya

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja
Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?

Kérdezz, felelek

A táplálkozásról, az étkezésről annyit írtam már, hogy akár egy kisdoktori disszertációt is összehozhatnék, ha bemásolnék egy-két passzust a korábbi bejegyzésekből, és még idézőjelet sem kellene használnom, vagy forrást megjelölnöm a lábjegyzékben, hisz az is én vagyok, s ez is én lennék...

Talán ezt még nem írtam. Én nem tehetek arról, hogy válogatós vagyok. Nem tehetek arról, hogy olykor a szaglószervem és az ízlelőbimbóim "állam az államban" alapon működnek a testemben, és a független testrészek igazgatótanácsának tagjaiként egyoldalúan elutasítják azt, amit egy korábbi alkalommal még vidáman elfogadtak.

Az is előfordul néha, hogy a kezeimet is meggyőzik és befogják a kaja elleni megtorló akcióra, és ez a lélektani határ, amin túl Anya már nem toleráns:

-Én egész nap, sokszor még éjszaka álmomban is, azon töprengek, hogy mit vásároljak, mit készítsek neked, hogy finom, különleges legyen, és hogy szeresd is, és nem elég, hogy meg se kóstolod, így azt sem tudod, milyen, még a földre is ledobod. Hát mit képzelsz, ki vagyok én!?

-Enikő. EEE-NI-KŐŐŐ!!!

Visszatekintő

Az egyik leggyakoribb közhely, amit a felnőttektől hallok az idő múlásával kapcsolatos. Főként olyankor hallom, mostanában elég gyakran teszem hozzá, mikor Szüleim rég nem látott ismerőseikkel találkoznak.

Persze ugyanezt a közhelyt elsüthetném én is, de parancsolok magamnak és nem teszem, a gondolataimat viszont nem tarthatom kordában, így ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ezeknek az emberek nincs tükrük?   

Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miből lesz a cserebogár,
fordítsátok meg a képeket.

Miért van az, hogy a felnőttek nem vesznek tudomást az idő múlásáról, vagy inkább nem akarják látni , amikor farkasszemet néznek önmagukkal a tükörben(?), viszont a gyermekek látványa, azok fejlődésének és növekedésének folyamata mindig előhozza belőlük a sóhajt: Hogy telik az idő!

Küszöbök

Makacs mandulagyulladás, sűrű havazás, süvítő szél, szélvihar, dermesztő hideg. Kényszerszobafogság. Mit tesz ilyenkor a kisember? Behordja az összes játékot Szülei hálószobájába. Kész. Az összes kisméretű labdát, teniszlabdákat és színes golyókat a bútorzat alá gurítja. Kész. Gyerekszékek konyhába, konyhaszékek szobába. Kész. Mi legyen még? Á! Olvasás. Kész. Konyhai tevékenységek: fiókok ki, szekrényajtók be. Kész. Tölcséren lapító áttöltve. Tölcsér kész. Kuka. Eldob...

Kamraajtó. Égig ér. A  kilincs is magasan van elhelyezve rajta. Kipróbálom. Pofonegyszerű. Elérem. Sötétségfóbiám nincs...még. Gyerünk! Baleset. Anya előbb felszisszen, majd hangosan figyelmeztet. Vigyázz! Hiába. Nahát! Amilyen alacsony a kamra küszöbe, olyan magas az én fájdalomküszöböm, és nekem mindkettőt egyszerre sikerült átlépnem.

Büszke vagyok magamra, bírom a gyűrődést, de tudom azt is, hogy csak a napszaknak köszönhető ez. Ha ugyanez később történik, akkor krumpli, befőtt és kompót egymást letaposva ugrottak volna le a sötét kamra polcairól, hanyatt-homlok menekülve a bömbölő kisember elől. Kukk!

Vasárnapi desszert

Ma sem ússzuk meg desszert nélkül, de ki akarja megúszni? A hab a tortán ezúttal a konyhám 360° fokos panorámája, bár ha Anyát kérdeznétek, bizonyára a bájos, "Don Huni" tekintetemet nevezné meg...

Ha figyelmesek vagytok az operatőrt is kiszúrhatjátok; segítségként a felvétel elején elárulom kilétét. Na most csukjátok be szépen a szemeteket, a desszert meglepetés! And by the way, New York is a beautiful city. So I heard...

Scarface

-Hunika, mi történt az arcoddal? Hol ütötted meg?
-Parko...
-A parkban?
-'gen.

-És mibe ütötted be ilyen csúnyán?
-Kőőő.

-És sírtál? Mi történt azután?
-Anyó!
-Mit csinált Anya?
-Nó, nó, nó!
-Megszidott?
-Nnnem!
-Akkor kit szidott meg Anya?
-Anyóó, kőő. Nó, nó, nó!

Korai karácsonyi ajándék Anyának

Vasárnapi desszert

Tudom, hogy már nagyon sokan várjátok keresztelős beszámolómat, és én ennek megfelelően rajta is vagyok az ügyön, dolgozok, mint állat, csakhogy annyi jó fotó közül kell válogatnom, hogy képtelen vagyok gyorsan döntéseket hozni. Jól jönne egy kis segítség! Ha minden kötél szakad, hívom az X-Faktor zsűrijét. Már én is alig várom, hogy Ti is betekinthessetek az eseménybe, Ti meg türelmetlenek vagytok, és ennek hangot is adtatok, ezért a mai desszerthez ízelítőül kiloptam egy pár fotót a keresztelős blokkból. Nem egyébért, de épp elég édesek ahhoz, hogy a vasárnapi ebéd harmadik fogása ma se maradjon el. "Keresztelünk" holnap holnapután...

Csütörtöki filmest

A szolgálatos fotósnak és operatőrnek egyre nehezebb dolga van. Már rég magam mögött hagytam azt az időszakot, amikor Szüleim gyakorlatilag "belefektettek" egy-egy pózba. Ugyanakkor még nem tartok ott, hogy tudatosan tetszelegjek a kamerák előtt.

Ilyen feltételek mellett a megfelelő pillanat elkapása, ami a fényképeknél rendkívül fontos, szinte lehetetlen, hiszen mire villan a vakú arra én hetedhét országon, az óperenciás tengeren, sőt még az üveghegyen is túl vagyok...

Filmezéskor sincs ez másképp. A szó legszorosabb értelmében rajta szeretnék lenni a filmen, minek következtében szinte minden családi videó egyformán végződik...

Nagy hinta, nagy titok..

Síri csendben rendezem gondolataimat. Halkan írok naplómba, és benneteket is diszkrécióra kérlek. A titok, amit most felfedek maradjon köztünk. Bízom benne, hogy csínytevésem, melyben Apa volt a cinkosom nem jut Anya fülébe. Tény, hogy egy jó ideje már nem a babahintát, hanem a nagyobb gyerekeknek szánt hintát használjuk a játszótéren. A babahintával átdumáltuk a dolgokat, gyors és békés volt a "válás", viszont nem hiszem, hogy Anya is hasonlóan megértő, megbocsájtó és elnéző lesz...

Ma van a szülinapod!

Boldog Szülinapot Anya!

Nem nagyon látom értelmét annak, hogy "Ki a legjobb anyuka" vitakört indítsak, hisz nincs ember kerek e Földön, aki objektív érvekkel tudna lövöldözni egy ilyen szócsatában, és különben is az én Anyukám a világ legjobb anyukája... Na, tessék vita! 

A felnőttek is voltak gyerekek

Viszont gyorsan szögezzük le, és ebben gondolom mindannyian egy húron pendülünk, hogy minden gyerek és felnőtt, minden Ember aki érezte valaha, hogy csillagokat kerget, hogy felhőkön táncol, aki érezte legalább egyszer azt a láthatatlan erőt, ami az emberi boldogság Himalájájára röpítette, és aki engedte magát elveszni a kedves, aggódó, de forróságot és szeretetet vulkánok erejével szóró anyai szempárok végtelen tengerében, elmondhatja, hogy az Ő anyukája a legjobb a világon. Isten Éltessen, Anya!

Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna, megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna édesanyámnak adnám. (Létay Lajos)

Virágok közt

Egyik helyről a másikra...ültetnek

Még az orrom is nevet

Mézédes

Bújj bújj zöld ág...

Virágok közt veled lenni...

Na így, Anya. Gyere szépen utánam. Menni fog ez neked...

Anyák napjára

"Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.
Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon!" (Ámon Ágnes)

Alma Mater

Fürdés után, alvás előtt...

Olvasni jó

A lexebbek