Szerkesztőségi huzavona

Hogy is hívják hivatalosan a jogászok? Kibékíthetetlen ellentétek. No, azért nem olyan reménytelen és kilátástalan a helyzet. Az van, hogy képtelenek vagyunk zöld ágra vergődni valamiben. És sietnünk kell ám, mert nyakunkon a rozsdasárga s rézvörös ősz,  s aztán lőttek a zöldnek s a kiegyezésnek.

Arról van szó, hogy én szeretnék riportot a nagy nyári utazásunkról - nekem ez volt az első - Hunika meg azt tartja hajthatatlanul, hogy az a hajó már elment. El-e? Egy fenét! Majd amikor Ő ovis karrierjének építgetésével lesz elfoglalva, és én leszek a naplószolgálatos, közzéteszem az anyagot.

Édes kék édeskék

Nagyszerűen indult a napom. Leszámítva az otromba paneleket és a még azoknál is rusnyább-rondább betongarázsokat, szobám ablakából utazási prospektusokba illő idill tárult: az a cseppnyi csapadék, ami az elmúlt napokat jellemezte, elég volt ahhoz, hogy a tömbházak között lapuló pázsitot a világ legszebb zöldjére fesse. Csak a sárguló, barnuló és "rozsduló" szomorúfüzek, hatalmas diófa, az akácok és a fel-felélénkülő szél árulkodnak arról, hogy a tavaszias időjárás ellenére nyakunkon az ősz. 

Később a parkban is hasonlóan idilli látvány fogadott: a szivárvány színeiben pompázó bokrok és falevelek csábító táncot lejtettek a déli harangszó súlyos ritmusaira. Hogyan, mivel tudná mindezt tetézni a mindig és mindennel elégedetlen, pontosítok, a maximalista kisember? Ezzel, ni!

Pali

Azt, hogy elkáposztástalanítottátok még nem tudom kimondani, egyebet viszont igen: megtanultam Anyától, hogy melyik a kicsi-, nagy-, mutató- és gyűrűsujjam, Apától tudom, hogy mi a fonákütés, és azt, hogy Anya szexi, tudom azt, hogy mire szolgál a tisztasági betét, és képzeljétek azzal is tisztában vagyok már, hogy ki van a labdában, amit Anya egy ideje a hasán hord, és ami napról-napra nagyobbodik, és időnként igencsak ijesztő alakzatokat ölt.

Smink

Anya a fürdőszobatükör előtt készülődik. Én:

-Mit irkafirkálsz a szemedre?

Sértődés

Ebben a pukkasztó hőségben a legapróbb ruhadarab is képes még egy lapáttal rátenni, az elviselhetetlenségig fokozni a hőségérzetet. Ha Apát álmából felkeltve megkérdeznék, hogy melyik a legkevésbé kedvelt ruhaneműje, kapásból zoknit válaszolna. Ezzel szemben Anya még álmában is hordja. Hiába, az ellentétek vonzzák egymást...

Zoknit szandálban? A kígyó mellett ez az a tavaszi-nyári divatkombináció, amivel Apát a bolygóról is le lehet kergetni. Kisbabák esetében elfogadható, viszont könnyen elkerülhető a fashion faux pas: ha babakocsival közlekedünk, simán ejthetjük mind a kettőt, egyik is, a másik is fölösleges.

Higgyétek el nekem, egyik sem, a másik sem sértődik meg, ha alkalomadtán otthon maradhat. De mi van akkor, ha már gyermek a baba, és kocsi nélkül, gyalogosan közlekedik?

David Beckham nyomdokaiban

Európa szerte sose látott fociláz tombol, én azonban mégsem leszerelési szándékkal eredtem a brit futballklasszis nyomába. Ugyan és is rúgom alkalomadtán a pöttyöst, most a divaté a főszerep.

Őszi, téli és tavaszi kollekcióim, valamint a Zsoltikával közösen működtetett divatház és modellügynökség átütő sikerén felbuzdulva, ezúttal egy még nagyobb fába vágtam képzeletbeli fejszémet: levetkőztetem David Beckhamet. Nem ruháitól, hanem a legflancosabb alsóneműmodell titulusától fosztom meg.

Laza elegancia

Lehet, hogy még ki sem látszok a földből, a hátsómon még ott a tojáshéj, és összetévesztem a szezont a fazonnal, a gólyát a Gabival, bár az is lehet, hogy így hívják az ominózus nyakigláb szárnyast is, de ettől még szeretek "nagyoskodni", és ebben az elegáns göncök nagy segítségemre vannak. 

Nem, nem azok, melyikekben az ember még mozdulni sem bír, és úgy hajol le virágért a réten, mint aki kardot nyelt, hanem azok, amiket a felnőttek olyan flancosan casual-nek hívnak...

Kitavaszodott kollekció

Az Alma Együttes koncertjében az volt a legszuperebb, hogy aznap Apa hamarabb hazaérkezett, és így Ő is velünk tartott. Persze tudtam én már idejében, hogy az egész csipet-csapat megy koncertezni, hisz három a magyar igazság, három volt a belépők száma is, de addig nem hittem, hogy így is lesz, míg Szeret! Szeret! Szeret! üdvrivalgás közepette Apa karjaiba nem vetettem magam a lépcsőház ajtajában.

Az almatúladagolás után a könnyes felhők elől félénken menekülő lágy tavaszi napsugarakba, a gyönyörű virágok bódítóan friss illatába és a méregzöld pázsit palástjába burkolózott parkban még egy sétát is beiktattunk. Tökéletes helyszín tavaszi kollekcióm egyik darabjának ősbemutatójára...

Pólóm

I don't like reggae, oh no!

I love it!

Űrhajós háromkerekűn

Sapkalap

Kopogtat a tél

Mondtam én már nektek, hogy nem adom fel. Semmilyen téren, és semmilyen területen. Addig amíg eldöntöm, hogy mi az, amit igazán szeretek csinálni, addig mindent kipróbálok. Mindent, ami eszem, kezem ügyébe kerül. 

Mert lehet, hogy a tegnap a pempi csomag megmászása félsiker volt, és épp a csúcsról csúsztam le, de ma már a fotelre is simán felmászok. És lehet, hogy a teniszütőt a tegnap még tádikó-nak hívtam, de közben rájöttem arra, hogy könnyebb lesz két lépésben megtanulni, ejtettem a teniszt, és ma már könnyedén kimondom, hogy ütő. 

És lehet, hogy...

Fürdőköntös

Divatház és modellügynökség

Fiatal korom ellenére egy dolgot tudok: addig kell ütni a vasat amíg forró. Őszi és téli kollekcióm átütő sikere arra buzdított, hogy folytassam a ruhatervezést. És bár egy kicsit megkéstem a bemutatókkal, hisz nálunk idén is, mint egyébként minden évben, váratlanul érkezett a tél,  gyorsan, de a minőségi faktort szem előtt tartva, összedobtam téli kollekcióm újabb darabjait. Ezúttal Zsoltika volt segítségemre, aki mintegy előrevetítve a hideg és fagyos téli napokat a kék színt, és annak különböző árnyalatait választotta ruházatához.

Téli kollekció

Amennyi dicséret és elismerés, annyi kritika érte a ház elejét Őszi kollekciómmal kapcsolatban. A kritikusok zöme nem a ruhadarabok, hanem a kollekció helytelen prezentációja miatt neheztelt, mondván, a divatszakmában nincs olyan, hogy őszi kollekció, a nagy divatházak és ruhatervezők páros, tavaszi-nyári és őszi-téli bemutatókat tartanak. Na és? Mi van akkor, ha olykor felrúgjuk a szabályokat? Mi van, ha néha változtatunk szokásainkon?

Aztán, mivel a hosszúra nyúlt vénasszonyok nyara ellenére idén korábban beköszöntött a tél, engedtem a nyomásnak, és gyorsan, de hangsúllyal a minőségre, Anya segédletével összedobtam a téli kollekció első darabjait. 

A hivatalos fotózás után az Erzsébet park csodálatos őszi színekben pompázó,  szabadtéri kifutóján...izé tipegőjén, semmit se bízva a véletlenre, személyesen mutattam be a kollekció első darabjait.

Morzsák

Biztos vagyok benne, hogy ti jobban ismeritek a telítettségérzést, mint én. Jobban ismeritek azokat a belülről jövő fura hangokat, melyek általában az ebédnél, a főétel fogyasztása közben figyelmeztetnek: Ennyi! Többet egy falatot sem! De még hátra van a desszert! Abban is biztos vagyok, hogy az esetek többségében ezek a hangok süket fülekre találnak. Megy a desszert is a többi után. Ha fér, ha nem. Van úgy viszont, hogy hallgattok a józan észre és passzoljátok a habosat, aztán később, mikor már jöhetne az édes falat, sajnálkozva nézitek az üresen maradt tálat.

Szerencsétek van! A tegnapi desszertből maradt egy-két bűvös morzsa mára is.