Pali

Azt, hogy elkáposztástalanítottátok még nem tudom kimondani, egyebet viszont igen: megtanultam Anyától, hogy melyik a kicsi-, nagy-, mutató- és gyűrűsujjam, Apától tudom, hogy mi a fonákütés, és azt, hogy Anya szexi, tudom azt, hogy mire szolgál a tisztasági betét, és képzeljétek azzal is tisztában vagyok már, hogy ki van a labdában, amit Anya egy ideje a hasán hord, és ami napról-napra nagyobbodik, és időnként igencsak ijesztő alakzatokat ölt.

Smink

Anya a fürdőszobatükör előtt készülődik. Én:

-Mit irkafirkálsz a szemedre?

Mosolyogva születtem

Egyik kedvenc fotómat Apa készítette a születésem utáni órákban; a kép az Anyával való, első igazi, szülőszobán túli találkozás legeslegelső pillanatát örökíti meg: amint meghallottam az én Édesanyám hangját, rögön kibiggyesztettem lilás árnyalatú arcomra pár órás életem első mosolyát.

A sírást lerendeztük korábban - szem nem maradt szárazon -, és biza most is sírok alkalomadtán, de már csak én egyedül, ám többnyire úgy élem a napjaimat, ahogy születtem: Anya édes hangja most is mosolygásra késztet, Apa pedig egy civilbe öltözött bohóc, úgyhogy...

Kisjány!

Író-olvasó találkozókon, azaz barátokkal, ismerősökkel, sőt még egyes családtagokkal való találkozások és beszélgetések alkalmával is, a Szüleimnek szögezett firtató kérdések arra engednek következtetni, hogy nem volt elég egyértelmű egy korábbi bejegyzésben tett állításom, miszerint, idézem önmagam: "...az esetben, ha egykori pocaklakásom új bérlője hozzám hasonlóan fogja majd szeretni a teniszt, úgy csak vegyes párosban játszhatunk a háló ugyanazon oldalán."

Kénytelen vagyok hát fekete-fehéren kijelenteni: bombabiztos a tény, hogy a november végén, vagy december elején világra érkező testvérkém kislány lesz.  

A felnőttek őrületes dolgokat mondanak

Anya pocijának kikerekedésével egyenes arányban gyarapszanak az egykori pocaklakásom jelenlegi bérlőjének nemi hovatartozása körüli találgatások. Természetesen Apának, mint mindig, most sincsenek kételyei, hisz Ő mindenhez ért, mindent tud, így azt is, hogy Ő egy dolgot tud: fiúgyermeket csinálni.

Amíg azonban végleges, végső és megfellebbezhetetlen válasz nem születik a kérdésre, addig Apa eképp riogatja Anyát, aki mindenáron -Minden Áron?- kislányt szeretne, de engem is, aki tanácstalanul állok az ügy előtt, mert még mindig nem tudom, hogy fiú vagy lány lehet számomra a legmegfelelőbb játszó-, szoba- vagy lelkitárs, teniszpartner, testvér vagy barát...

5 csillagos lakosztályom

Ma reggel azon gondolkodtam, hogy bizony 5 csillagos lakosztályom egyre szűkösebb kezdett lenni annak ellenére, hogy mikor beköltöztem olyan óriásinak tűnt. Babszem korom óta sokat módosítottam rajta, hogy minden kívánságomnak megfelő legyen, ezért cserében éjjel-nappal ingyen ehettem és ihattam, igazán jól éreztem magam...úgyhogy maradok. Továbbra is élvezni akarom a finomságokat, a kényelmet, a napi masszázst és a nyugalmat. Vajon ha elutazom innen, lesz még valaha ilyen jó dolgom?

(Pocak)lakás

Lassan öt hónapja költöztem új lakóhelyemre. Bár kis lakásom valami csoda folytán napról napra nagyobbodik, mozgásterem mégis egyre kisebb. Ez lehet azért van mert időközben picivel nagyobb lettem én is...De nem panaszkodok, mert csodálatos helyen lakom és még ennél is jobb dolgom van. Állandóan úszómedencében ücsörgök és finomabbnál finomabbakat kajálok. Képzeljétek el, itt még légkondi is van! De ez semmi! Időről időre szobám falain keresztül láthatatlan kezek gyöngéd simogatását érzem. Nyújtózkodok én is ameddig csak tudok. Ilyenkor szívem egyre izgatottabban kalimpál. Érzem, nem csak nekem. Tudjátok, mi így ölelkezünk anyával és apával...