2014. szeptember 4., csütörtök

Jépa, jetek, mogyojó

Anya végre beadta a derekát és vásárolt egy doboz - jótékony hatás ide vagy oda, de szerinte undorítóan festő - fürjtojást, amit korábban már volt szerencsénk fogyasztani itt-ott, ott...hon azonban még sosem került terítékre.

„Tojások”. Egyik kicsi, másik pici.
Nagy testvérként természetesen kötelességemnek éreztem, hogy a reggelinél húgomat ellássam a menü származásával, eredetével kapcsolatos megfelelő információkkal. Már a startnál beragadtunk...

2014. április 20., vasárnap

A pityke és a kakas

A néhai Szabó Gyula, a nemzet színésze és mesemondója teszi emlékezetessé a Magyar népmesék-sorozat eme gyöngyszemét.


Gyuszi bácsit páratlan tehetséggel áldotta meg az ég: úgy mesélt, hogy a hallgatóban, gyermekben és felnőttben egyaránt, azonnal életre kelt a történet. Még pityke is, pedig szegénykém időközben, megfulladt a kökénytől...

2014. február 28., péntek

Viszontlátásra!

Sokszor megígértük már, hogy gyakrabban jelentkezünk naplóbejegyzésekkel, ám iksz millió okból kifolyólag, mégsem tartottuk be az adott szót, pedig nem vagyunk politikusok. No, mindegy! Hogy lesz-e ezentúl több olvasnivaló - mert írnivaló az van bőven - nem tudni, tudniillik a főszerkesztő úr óvódás, én pedig többnyire magammal vagyok elfoglalva.


A minap, miközben a tükörben affektáltam, és Anya legnagyobb örömére művészi szintre emeltem a nyálazást, elképzeltem egy ciki jelenetet, egy kínos találkozást a jövőmből, azt, amikor Apa megismeri első, vagy valahányadik udvarlómat. 

2013. december 23., hétfő

Ünnepi desszert: mézeskalács (Recept)

Akárcsak a karácsonyfa, az otthon elkészített fahéjas és szegfűszeges illatú mézeskalács is a szent ünnep egyik elmaradhatatlan, nélkülözhetetlen kelléke. 


2010-ről nincsenek "ésszel fogható" emlékeim, azt viszont biztosra állíthatom, hogy családunkban immár harmadik éve a karácsonyi készülődés, az ünnepre való ráhangolódás egyik legjelentősebb mozzanata a meghitt zenei aláfestés melletti mézeskalácssütés.  

2013. december 18., szerda

Hóembernek se füle, se farka

Józan ésszel fel nem fogható és a ráció semmiféle eszközével meg nem magyarázható a minden-reggeli óvodai prünnyögésem. A "Mindenütt jó, de legjobb otthon" közhely nem fedi teljesen kavargó keserédes érzelmeim igazságát. És az sem, hogy nem szeretem. Mindenki ezerrel dolgozik azon, hogy zökkenőmentesek legyenek az ott töltött óráim. A Viki-puszi, az anyaintegetés, az Iduka nénizés, a menüolvasás, az ovi-vécézés, és végül a könnyáztatta apaintegetés észrevétlenül a hétköznapok reggeleinek rituáléjává vált.

2013. november 27., szerda

V1któria

2012. november 27-én teljesedett ki a Szüleim által megálmodott családlétszám. Fogalmam sincs, hogy a családpszichológusok mit tartanak ideálisnak, optimálisnak vagy tökéletesnek ezen a téren, egy dolgot viszont tudok, és azt jól: az amúgy is magas alapjárati fordulatszámon pörgő életemet tündéri kezecskék kapcsolták sok-sok fokozattal feljebb. 


Való igaz, kezdetben nem igazán tudtam hová tenni a csukott szemű, olykor csendes, máskor fennhangon sipítozó, oly törékenynek látszó angyali lényt.

2013. november 22., péntek

A másodikkal sokkal könnyebb

Ha napokra konvertálhatnám Anya Vikikével való várandósága alatt hallott "Majd meglátjátok, a másodikkal sokkal könnyebb lesz!" közhellyé degradált életigazság számát, az óvodai évekről már rég múltidőben beszélnék... 


A vaskos tapasztalatból eredő, megnyugtató szándékú állítást a már két- vagy többgyermekes anyukák, és főleg az apukák, mert ugye ők mindent jobban tudnak?, érvrengeteggel támasztották alá, viszont szinte mindegyikük mellőzte az első gyermek kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen szerepét. 

2013. november 8., péntek

Mi ez a nagy csend?

Érdekes grafikát találtunk a Facebook-on - hol máshol? -, ami útmutatóul szolgálhat a még tapasztalatlan, folyton válaszokat és megoldásokat kereső, első gyermekes szülőknek. 

Az ábra frappáns magyarázatokkal szolgál azokra az egyáltalán nem mindennapi, de oly áhított szituációkra, amikor síri csend honol a lakásban. Igen ám, de ilyenkor az egészséges kíváncsiság vezérelte, rendkívül leleményes totyogók holtbiztos, hogy nyakig benne vannak valami csínytevésben: falat firkálnak, csokit majszolnak, alszanak - naná!-, megtalálták az anyuka mobilját, a bútorzaton császkálnak-mászkálnak, vagy épp kukáznak. 

2013. október 25., péntek

Szülinapi bokréta

Ma boldogan ébredtem. A maga 5:15 percével fiatal volt az még idő, ám nekem már nem volt kedvem tovább aludni, így arra kértem a fateromat, hogy lustizzunk egy kicsit. 


Visszabújtam hát az ágyba, magammal rántottam a félálomban bóbiskoló Apát is, és amíg Ő szabad akaratából (értsd expressz kérésemre) a hátamat súrolta, addig én tudattam vele, hogy ma ajándékot kap, mert szülinapja van.

2013. október 14., hétfő

A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik

Helyszíni tudósítás a Gulliver óvodából: ebédidő van, a dadusnéni már kihozta a levest. Remélem, a második köszönőviszonyban sincs a káposztával... Most nem könnyezek, elég sós a lucskos. Igazából csak reggel sírok, otthon és a óvodában. Egyszerűen nem akarok oviba menni! Semmi bajom az ovistársakkal, szeretem az óvónéniket is, de jobban szeretem a Szüleimet és az otthonomat. Az dobja el az első követ, aki... Ebéd közben lassan elvonulnak a viharfelhők, csitulnak a hullámok is, kellemesebb vizekre evezünk, sőt mi több, látni már a szárazföldet.