2011. március 30., szerda

Ágyneműcsere

A minap eddig sose tapasztalt támadás érte főhadiszállásomat. Pedig csodálatos reggelre ébredtem: körülöttem a már ismerős mesevilág, vakító színkavalkád, fejem fölött teniszpálya, teniszlabdák, ablakom párkányán tavaszt csicsergő kismadarak. Egész szobámat a vaníliás kiskutya bódító illata lengte be. Gondoltam, nem riasztom még Anyáékat, hadd élvezzék Ők is a madarakat, a tavaszt, a nyári időszámítást...

Persze Szüleim nem olyan nyugodtak és higgadtak, mint én, így nem sokká megérkezett Anya "hadvezér", nyomában Apa "kiskatonával". A szokásos reggeli nyuszi-puszi után Anya valami fura dolgot konstatálhatott, mert azonnal vetkőztetni kezdett. Szédítő gyorsasággal. Azután nekiesett ágyamnak. Csóréra vetkőztette. Repültek a göncök, szálltak a ruhák...Tudtam, ha meg akarom menteni birodalmamat, azonnal cselekednem kell. 

Először Apa "fogságából" kellett szabadulnom. Ez könnyen ment: cumi földre kiköpve, Apa irány cumimosás, baba vissza az ekkorra már teljesen lecsupaszított ágyba. Kitárt karokkal jeleztem szándékomat, amolyan támadó-védekező fekvéssel, de Anya nem tágított. Verdák le, Hófehérke fel. 

Derült ki,  Anya csupán egyik mesevilágot cserélte másikra. Az agresszor meg én voltam. Elárasztottam ágyamat. Támadásomat a pempi nem tudta hárítani. Én semmit nem éreztem. Tudjátok, a vanília...blushing



2011. március 28., hétfő

Sokoldalú tevékenység

Kíváncsiak vagytok, hogy mi történik velem pelenkázás közben? Pontosabban, mi történik Anyával, amikor arra adja fejét, hogy pempit cseréljen? Elismerem, nem egyszerű feladat egy polipként csápoló, szélkakasként forgolódó, hasizomgyakorlatokat végző kisbabát vetkőztetni, tisztába tenni, aztán felöltöztetni. De Anya sziklaként áll minden alkalommal előttem, pedig egyáltalán nem kímélem. Lábaimmal géppuska módjára szórom a fájdalmas rúgásokat, sőt alkalomadtán a háborúba bevetem kényelmemet szolgáló kispárnát is, és újabban még a szám is állandóan jár. 

2011. március 27., vasárnap

Ba-ba

Ti is láttátok, hogy alig egy hete, a meghökkenéstől, és picit a félelemtől is "tátott" szemekkel, milyen esetlenül használtam legújabb játékszerem. Segítség nélkül egy "lépést" sem mertem tenni benne, és örülök, hogy Anyáék ott álltak mellettem, mint mindig, támogattak, segítettek, hajtottak és bátorítottak, így büszkén jelenthetem, hogy mára úgy megy ez nekem, mint a karikacsapás. Ami nem változott, az a nyálelválasztás intenzitása. De képzeljétek, a nyálazáson és a fogzáson kívül egyéb fura dolgok is történnek manapság pici számban. Az általam kipréselt hangok nyelvembe ütköznek, vagy a nyelvem állja útjukat, ezt még pontosan nem tudom, és ebből a tevékenységből érdekes dolgok születnek: ba-ba, a-pa... 





2011. március 25., péntek

Játéktenger

Főkóstoló
Mivel minap a szeles idő miatt elmaradt a délutáni séta, gondoltam, ha már úgyis itthon rekedtem számba veszem játékaimat, játékszámlálást csinálok. Két nagyszerű önkéntes jelentkezett a segítségemre. Anya és Apa társaságában felleltároztuk a csörgő, sípoló, zümmögő, zizegő, a szivárvány színeiben pompázó játékokat és plüssállatkertet, a két hintát, aztán mire Szüleim levonták a következtetést, hogy biza nekik életükben nem volt ennyi játékszerűk, megérkeztek Nagyiék egy hatalmas dobozzal, teli szebbnél szebb játékokkal. Hab a tortán: a vadiúj zenélő kiskutyám vanília illatú.

Farmville

Nyuszi ül a fűben...

Alea iacta est

Hol jártál, báránykám?

Három kívánság? Hm...

2011. március 23., szerda

½

Nem áll szándékomban siettetni az időt. Tudom, hogy az igazi születésnapot a teljes év leteltével ünnepeljük, de engedjétek meg nekem, hogy ma délután 17:14-kor elfújjak egy ½ virtuális gyertyát. Nem magamért. Hisz nekem életem minden egyes pillanata ünnep, és talán kerek e világon nincs annyi gyertya, ahány csodálatos pillanatot átéltem az első könnycseppek után...Ezért  nem az én ünnepem ez a nap. Ezért nem magamat ünneplem születésnapomon, hanem Szüleimet. Anyát és Apát. 

Őket ünneplem, mert bár nagyon szerették és szeretik egymást úgy döntöttek,  hogy nélkülem nem teljes az Életük. Őket ünneplem, mert már érkezésem előtt egy mesebeli világot varázsoltak nekem, körém. Őket ünneplem, mert töretlen kitartásukkal, éber figyelmükkel, szerető gondoskodásukkal és önzetlen szeretetükkel egy olyan álomban ringatnak, amiből tudom, hogy míg Ők két kezüket képesek lesznek felemelni, egy ½ percre sem ébredek fel.