A következő címkéjű bejegyzések mutatása: party. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: party. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 19., péntek

Nem tudja a bálna...

Mi viszont tudatában vagyunk annak, hogy milyen jó a málna, ezért zabáltuk is rendesen, addig, amíg egyetlen sem maradt a bokrokon. 


Aztán következett a meggy, amit a speciel számunkra meghagyott ágról Nóra papája gondosan leszüretelt. Vajon a bálna tudja, hogy a meggy sem piskóta? 

2011. október 6., csütörtök

Keresztelő 3. rész, Virágos Ház


Alig pár éve a Vadas tető lábánál fogadtak örök hűséget egymásnak Szüleim. A természet volt a templom, az erdő fái a násznép, az eskető pap szerepét a Nap töltötte be, sugarai alkották az oltárt, az egyházi zenét pedig a madarak csicsergése és a patakcsobogás szolgáltatták.

A keresztelő előtt egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a templomi szertartást követő díszebéd színhelye a sepsikőröspataki Virágos Ház lesz.


Az embert próbára tevő templomi hajmosás, és az azt követő fotószesszió után senki se várta el tőlem, hogy én legyek a díszebéd lokomotívja, de végül, egy kiadós alvás után, és Nóra baba hathatós segítségével sikerült a felnőtteket magunk köré gyűjtve egy kellemes délutánt eltöltenünk a természet lágy ölén.


Ezúton is köszönöm Nektek, hogy ott voltatok velem, és mint annyiszor korábban, most is fogtátok a kezem, osztoztatok a nap örömeiben. Köszönöm a sok szép ajándékot, de legfőképpen a szeretetet, amit feltételek nélkül és önzetlenül nyújtotok nekem. Ti vagytok a hajtóerőm, feneketlen energiaforrásom...


Gyertek be Ti is...

2011. szeptember 27., kedd

Szülinapi babazsúr


Szóval ilyen érzés, amikor már nemcsak előttünk, hanem a hátunk mögött is van élet! Nagyiék biztos lennének pár évvel fiatalabbak, de ha engem kérdeztek, én jól érzem magam a bőrömben, és még egyelőre nem tagadom le az életkoromat. Nem egyébért, de semmi sem maradna belőle...Aztán csodálatos életem van, és erre büszke vagyok.  

Miért is szomorkodnék az idő múlása miatt, mikor első életévemet barátaim és szeretteim társaságában tölthettem, és szintén az Ő társaságukat élvezhettem akkor is, amikor legördült a függöny életem első éve mögött, és ízelítőt kaptam a jövő marcipán-édes örömeiből. 

Heten voltunk, mint a gonoszok: szívem csücske Rebecca, Nóra, Hanna és Boróka -igen jól számoltátok, az én szívemnek négy csücske van-, Zsoltika szorozva kettő, és jómagam. A kis Vincét azért hagytam ki az előbbi felsorolásból, mert Ő volt mindannyiunk közül a legügyesebb. Aki ekkora zűrzavar közepette is képes egy könnycsepp és szó nélkül elaludni, az csak egy szuper baba lehet...

Ennyit mondanék el dióhéjban első szülinapi bulimról. A továbbiakban beszéljenek a képek. Lapozzátok át, és győződjetek meg Ti is arról, hogy Meseország határa láthatatlan, partjait Játéktenger mossa, himnusza a Nevetés, címere Micimackó, nemzeti ünnepe pedig mindannyiunk Szülinapja. Isten Éltessen kedves Barátaim!

2010. december 31., péntek

Új Év

Úgy gondolom rövid idő alatt sok mindent tanultam. Időnként olyan érzésem támad, mintha kalendárium lenne a fejem. Bár e két rövid kijelentésben többször is utalás esik az időre, ez lenne az az egy dolog amivel nem igazán tudok zöld ágra vergődni. Mármint az időszámítással. Nézzük csak. Szeptemberben születtem, tehát már négy hónapja élem "nagyvilági életemet" -Apa idézet-, mégis csak három hónapos vagyok. Aztán itt van ez a nagy Újévi felhajtás. Ha új év veszi kezdetét, akkor én is egy újabb (élet)évet véshetek naptáramba? Ki tudja...Majd meglátom jövőben. Addig is,

2010. október 2., szombat

Férfi est

Talán picit félrevezettem szüleimet egy korábbi bejegyzésemmel. Talán túlságosan egyszínűen mutattam be mindennapi tevékenységeimet. Azért nem ilyen egyszerű a babaélet. Vegyük sorra. Az evészettel nincs semmi gond, hiszen bőven van ízletes tejecske és a pelust is telepakolom, úgy ahogy az egy egészséges babának illik. Marad az alvás...Én azt mondanám, hogy azzal sincs semmi gond! Persze, ha Apát kérdezitek, Ő valószínű nem osztozik maradéktalanul véleményemmel. Tegnap este Anya eléggé fáradt volt már a sok napi 24 órás műszak után, úgyhogy Apával pihenni küldtük és megrendeztük első férfi esténket. Persze ekkor még Apa nem tudhatta, hogy meglepivel készültem és a pizsamaparti előbb késő éjszakába, majd kora reggelbe nyúlt. 

Hogy még színesebb legyen a buli és oldott a hangulat Apa segédletével többször átöltöztem, aztán jól felöntöttem a garatra. Volt egy kis dugitejecském...Azt ittam ki mind egy cseppig. Apa nem öltözködött, bár mondtam neki, hogy bármit felhúzhat a szekrényemből, de annak ellenére, hogy minduntalan énekelt nem volt valami jó kedve. Sőt, amikor reggel hatkor berakott ágyikómba és "jó éjszakát" puszit nyomott homlokomra, halkan hozzátette: ezt majd később megbeszéljük...Hááát, ha lesz akivel Apa! Én egész éjjel szórakoztattalak téged, úgyhogy most aludnék egy kicsit. Egy kis pihenés pedig neked sem ártana. De neked most vásárolnod kell. Anya mondta. És amit Anya mond, azt nekünk, férfiaknak csinálni kell. Kommentár nélkül. 

Nahát! Még nevetőgörcs is van?


Elefántbébi