Eléggé ritkán fordul elő, de elismerem, hogy néha nehézségeim támadnak a nap végén amikor összegezni próbálom az aznapi eseményeket. Na nem azért, mert nem lenne miről írni, épp ellenkezőleg. Nálunk szinte megállás nélkül pörgés van. A kőbe vésett napirendi témák mellett mindig történik valami extra, valami váratlan és meglepő, amiről akár oldalakat is írhatnék. Aztán ott vannak a fotók, amikből soha nincs hiány. Még most sem értem, honnan van Anyának az a két plusz és láthatatlan keze, amivel a kamerát bűvöli. És honnan merít Apa plusz energiát, amit aztán esténként, altatás után arra fordít, hogy tolmácsolja Nektek mindazt, ami velem történt a nap folyamán.
És aztán nekem se könnyű mindig aranyosnak lenni, és mint minden tollforgatót tollbamondót engem is néha cserben hagy a múzsám. Fotók és sztorik milliói közül szelektálva olykor elvesztem a fonalat. Elhagy az ihlet, vagy csak egyszerűen önmagam ismétlésének zsákutcáját kikerülve vakvágányra térek. Ha kedvetek van alkotni, kreatívnak lenni adjatok Ti címet a mai bejegyzésnek, a mai fotósorozatnak. Ha van kedvetek játszani, játszatok velem. Csak úgy a játék, a jókedv, a derű, a szeretet kedvéért.
2 megjegyzés:
Hirtelen a "kacsaúsztató" jutott eszembe, de mindegy is mi a cím, a képek magukért beszélnek!:))
Nem lehet ismétlésekbe beleszaladni, hiszen minden megnyilvánulás más és más! Hogy a felnőttek nem találnak szavakat...ez minket dicsér!:))
Nekem is van mesélni valóm, meg lemaradásom is, hogy megnézzem, mit csináltál az elmúlt napokban!
Én már kicsit meséltem, olvasd el, ha van kedved...ja, és időd!!:))
Bazsi!
Hú, ez nagyon érdekes! Egyszerre olvastuk egymás bejegyzését! Itt van velem Anya és Apa is. :))
Köszönöm a játékban való részvételt. Most megyek vissza "hozzád" olvasni, böngészni...:)
Megjegyzés küldése