A néhai Szabó Gyula, a nemzet színésze és mesemondója teszi emlékezetessé a Magyar népmesék-sorozat eme gyöngyszemét.
Gyuszi bácsit páratlan tehetséggel áldotta meg az ég: úgy mesélt, hogy a hallgatóban, gyermekben és felnőttben egyaránt, azonnal életre kelt a történet. Még pityke is, pedig szegénykém időközben, megfulladt a kökénytől...
Nehéz kiválasztani egy kedvencet a sorozatból, nincs is értelme, hisz mindegyik mese a maga módján nagyszerű és egyedi. Gyuszi bácsi hangján megszólalva pedig még inkább értékesebbek és felejthetetlenebbek.
Igaz ez a "pitykére" is, amit most engedelmetekkel elmesélek Néktek. Ne keressétek benne a mesemondók profizmusát, a színészi tökéletességet, itt-ott ugyanis megcsúszik a történet, kihagy az emlékezet és a koncentráció, viszont annál több benne a gyerekes báj és a tisztaság. A magam három és fél évével úgy gondolom, hogy ez egy dicséretes és ígéretes első próbálkozás. Igaz? Igaz!
A fenti illusztráción az aláírásomat láthatjátok; igen, tudom: fordítva és hiányosan írtam, ígérem, következőkor jobban odafigyelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése