Ezermester

Nem mintha egy fogatlan, tipegő-topogó-csoszogó, állandóan zsörtölődő vénember lennék -Hűha, ezzel a leírással fején találtam a szöget!-, aki kijárta már az élet iskoláját, óriási élettapasztalattal a háta mögött, de elmondhatom, hogy egész pici korom óta érdekel és szórakoztat a tévé. Persze Anyáék minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy ne legeltessem szemecskéimet a szivárvány színeiben pompázó, csillogó-villogó színes és ezeregy hangon megszólaló képernyőn, ezért nekem is rendszeresen módosítanom kell módszereimet, hogy zavartalanul tévézhessek. 

Még akkor is, ha ki van kapcsolva, és csak saját arcképem mosolyog vagy bömböl vissza belőle...Máskor meg csak ámulok és bámulok, hogy ennek a nagynak egyáltalán nem mondható doboznak milyen színes és hangos tartalma van. Titkát még nem sikerült megfejtenem, de majd, ha nagyobb leszek felnyitom és megígérem, nektek is elárulom, hogy mi rejtőzik benne. Azután következik a távirányító, a tükör, a telefon, a mérleg és a konyhai robot...