2011. május 26., csütörtök

Az első

Mókus
Jobb később, mint soha és ami késik nem múlik hirdetik az idők során közhellyé vált közmondások. Ennek megfelelően, bár én már réges régen készen álltam a fogadásra, csak nyolcadik élethónapom ürügyén érkezett meg az első. Nem váratlan vendég volt, hiszen Anyáék naponta többször is említették, és velem együtt türelmetlenül várták a nagy pillanatot, amikor végre valahára előmászik rejtekhelyéről és attól kezdve életünk része lesz. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem okozott sok-sok fájdalmat nekem. Irigykedtem is rá, hisz Anya naponta többször masszírozta, kenegette, kényeztette. Pedig nekem fájt, nem neki. Amint kimutatta foga fehérjét rögtön volt is egy-két keresetlen szavam hozzáshame on you, de most már egész jól megvagyunk egymással, és a nyelvem sem unatkozik már...

Nem látjátok?
Itt van, ni!

2 megjegyzés:

Adrienn írta...

Gratulálok!!!!! Most aztán sorba jöhetnek, ha már ennyit váratott magára az első!!:))))
Rágjál mindent, amit csak kézbe tudsz fogni! Aztán, ha több lesz, anya-apa vállába, karjába is bele lehet kóstolni velük! Csak azt nem értem, miért visítoznak miatta???

Huni baba írta...

Hűha! A harapás már fogak nélkül is egész jól ment. Mi lesz ezután? Ajjaj...:))