 |
| Magasban |
Még egy pár nap, és a szó legszorosabb értelmében átlépem nyolcadik élethónapom küszöbét. Az elmúlt napokban fejlődésem egy fokozattal nagyobb sebességbe kapcsolt. Csak kapkodjuk a fejünket. Anya, Apa, baba. Az egész csipet-csapat. Míg kezdetben popsim nem szándékozott együttműködni velem, most szó nélkül engedelmeskedik és tökéletesen alkalmazkodik a legkülönfélébb ülőfelületekhez, annyira precízen, hogy már a fürdőkádban is bátran, segítség nélkül lubickolhatok.
 |
| Süllyedek |
A kúszómászás technikáját is sikerült tökéletesítenem. Sőt, már kiagyaltam a következő lépést is. Képzeljétek, ha igazi projekt menedzserként minden testrészemet koordinálom, már a lábra állás, nevezzük egyelőre feltápászkodásnak, is egész jól megy. Főleg az
ágyikómban. A nagy lábra állás projektnek nem szabtam határidőt, úgyhogy nem sietek.
 |
| "Szállj, szállj..." |
Annál jobban Anyáék. Akiket a változások azonnali intézkedésekre szólítottak. Ilyen gyorsan ember még reagált egy adott helyzetben. Annyira megijedtek, hogy "kirepülők a fészkükből", hogy leköltöztettek. Anya utasított, Apa végrehajtott, és a fokozott biztonság kedvéért alacsonyabb szintre helyezték kiságyam matracát.
Még nem mértem fel a helyzet súlyosságát. Nem tudom, hogy Szüleim "túlkapása" mennyire hátráltatja projektemet. Egy biztos.
Kicsi vagyok én. Majd megnövök én. Esztendőre, vagy kettőre lábra állok én...
 |
| Foggal, körömmel... |
 |
| Talpra baba! |
2 megjegyzés:
Adrimama, a maga aggodalmas módján, már a videónál is frászt kapott:))))
Egyébként így a kapaszkodás lehetőségével, a felállás közelebb is került!
Utólag én is rájöttem, hogy a módosítás a biztonság mellett a "felállás projektet" is hivatott segíteni, első éjszaka azonban a tiltakozás jegyében telt...:)
Megjegyzés küldése