2012. november 27-én teljesedett ki a Szüleim által megálmodott családlétszám. Fogalmam sincs, hogy a családpszichológusok mit tartanak ideálisnak, optimálisnak vagy tökéletesnek ezen a téren, egy dolgot viszont tudok, és azt jól: az amúgy is magas alapjárati fordulatszámon pörgő életemet tündéri kezecskék kapcsolták sok-sok fokozattal feljebb.
Való igaz, kezdetben nem igazán tudtam hová tenni a csukott szemű, olykor csendes, máskor fennhangon sipítozó, oly törékenynek látszó angyali lényt.
De amióta megpillantottam csodálatos tengerkék szemeit - ilyen tiszta tükörbe addig még sosem néztem -, és megtanultam értelmezni azok kisugárzását, a belőlük áradó lágy, szeretetet, tudom, hogy ami nap mint nap történik velem, velünk, az nem más, mint egy végtelen utazás Mosolyországban.
Nemcsak testvér, csintalanban cinkos játszópajtás, hanem lelki társ is, azon ritka emberek egyike, akinek az arcához hozzátartozik a vidám, derűs mosoly, a csilingelő nevetés. Ő egy erőforrás, amiből bármikor meríthetek, de amit óvnom és vigyáznom is kell: felhőtlen kék szemeit nem árnyalhatják borús fellegek, szeretetének örökmécsese sosem aludhat ki. Isten éltessen! Boldog születésnapot, Vikike!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése