
Sajnáltam, sirattam, hiányoltam az "úszómedencét", az "ugrókötelet", a sok fincsi kaját és itókát, a dalocskákat, és tessék-lássék, most saját hintám van, úszómedencém is kettő, ahol Szüleim és kiskacsáim társaságában minden este kipihenem a napi fáradalmakat, van kedvenc éttermem, ahol törzshelyemen fogyaszthatom a "testreszabott" bébipapit. Van saját könyvtáram, teniszpályám és tengernyi játékom. Színesek, hangosak és megannyi alakzatúak.
Vannak barátaim. Kisbabák, kisgyerekek és felnőttek. És van egy szép családom. Anya pocijában kilenc hónapig voltam egyedül. Itt viszont bármit megoszthatok Veletek. Jót, rosszat, szépet és kevésbé szépet, fájdalmat és örömet, boldogságot és szomorúságot...Immár nyolc hónapja. Ezt a legszuperebb pocaklakás sem képes pótolni...
5 megjegyzés:
Telik az ido.. :)
Nagyot noj!
Isten éltessen, Hunika!!!
Gyönyörű képsorozat!! Gratulálok a készítőnek!!
A modell viszont,annyira szuper, hogy nehéz lenne rossz fotót csinálni róla!
Nagyon megy az idő! Minden nap olyan sok új élményt hoz gyereknek, felnőttnek, hogy csak úgy szaladnak a napok!!
Már most jó visszanézni a kezdetekhez...ezért fantasztikus ez a blogolás!:)))
Szívből köszönöm a jókívánságokat! Nagyon kedvesek vagytok! :)
@András: remélem hamarosan személyesen is találkozunk...
@Zsolti és az anyukája: Isten Éltessen Titeket is! A mai sétán nem sikerült a tali...elaludtam. :)
@Adrienn: Nagyon kedves vagy, mint mindig. Köszönjük a gratulációkat. Valóban szuper így, ilyen naplót vezetni, hiszen így lehetőségünk van "visszalátogatni" a kezdetekig, napról napra...
En is nagyon remelem :)
Megjegyzés küldése