A parton soha nem hordtam pelenkát. Amúgy legtöbbször semmit nem hordtam, ezt azonban képek nélkül is el kell higgyétek nekem, ugyanis már nem vagyok hajlandó ádámkosztümben mutatkozni...
Reggeli után mindig elvégeztem kisebb-nagyobb dolgaimat, úgyhogy Anya bátran adta rám fürdőrucijaim valamelyikét, egy ideig biztos nem állt fenn a veszélye annak, hogy bepiszkolom az Adriai-tenger ezüstpartját, vagy türkizkék vízét.
-Jön!-kiáltottam fel egyik alkalommal, mikor épp a hullámok közt lubickoltunk.
-A kaka?! - kérdezte Anya rémülten, és láttam rajta, hogy már azon törte a kobakját, vajon hogyan, miként halásszuk ki a víz tetején lebegő kukimukit, vajon ki végzi el tisztességgel és méltósággal a szaros munkát, mert, hogy ő nem az hétszentség.
-Nem, egy cápa - pontosítottam, és ezután már én döbbentem meg, hisz "megnyugtató" szavaim hallatán egycsapásra elmúlt Anya rémülete, aki ekkor örömmel nyugtázta, hogy "csak" egy cápa jön és nem a kaka. Persze a cápa csupán egy felfújható strandjáték volt, de maga az eset, ha kakát nem is, de azt mindenképpen felszínre hozta, hogy az én Anyukám nem fél a cápától. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése