Babócák lányzenekar

A nappalok hossza már lehetővé teszi, ám az időjárás néha megvétózza a délutáni második sétát. Ilyenkor igyekszünk leleményesek lenni, és hasznosan, kreatívan eltölteni az időt.

Így pengesd!

Így volt ez a minap is, amikor a Nap nem tudta elég gyorsan félredobálni útjából a felhőket, így azok a napsugarakat folyton hátuk mögé rejtve, még a hűvös szélnek is szárnyakat adtak. Anya jobbnak látta, ha bent maradunk, annál is inkább, mert egy előzetes egyeztetés értelmében Eszterke és Emma játszani jöttek hozzám. Amikor a Babócák megérkeztek, én épp arról tartottam egy színvonalas bemutatót Apának, hogy miként lehet egy villányi spenótot kézzel kivenni a szájüregből és elegánsan visszahelyezni a tányérba. Apa nem volt elragadtatva a mutatványtól, de a spenót vastapssal jutalmazott.

Tudom, tudom, az étel nem játék, de a játék már az, úgyhogy hamar meghajoltam, befejeztem az ebédet, és azzal rohantam a szobámba, ahol a játéktenger hullámai közt lubickolva már vártak a lányok. Hamarosan előkerültek a hangszerek is: gitár, csörgődob, rumbatök, és felcsendült a nóta. Észre sem vettük, hogy a dal szárnyán elrepült az idő is, és közben új zenekar született...