Rettenetes fáziskésésben vagyunk! Annyi beszámolni valónk van, lenne, hogy Dunát rekeszthetnénk velük. Kifogásunk, mentségünk is van, lenne arra, hogy - immár jó ideje - miért nem hozakodtunk elő újdonságokkal, de nem akarunk mentegetőzni, vagy kibújni a felelősség alól, elvégre egy napló úgy napló, ha napirenden ír bele az ember. Igen ám, de emberkék terveznek, víruskák végeznek... No, de micsoda szemtelenség, hogy be sem mutatkozok Nektek, csak fecsegek, mint locsi-fecsi Viki?! A nevem Viktória, Kerekes Viktória, mától kezdve bátyuskám fémjelezte napló társszerzője leszek. Hurrá!
Ti már ismerhettek engem, ugyanis képi- és szövegszinten is történt már itt utalás rám, de igazából ezek a sorok az első hivatalos billentyűbillegetéseim.
A mulasztások pótlása végett ma sok-sok képet mutatok Nektek, de elárulom azt is, hogy a kórházi kárban haszon is volt, hiszen kezdeti gügyögéseimet sikerült érthető szóvá formálni a számban egyelőre még önálló életet élő nyelvemmel: az igen kiejtésével már nulla gondom van, de azt is előrebocsájtom, még a képek megnézése előtt, hogy a popsim végre kezd eleget tenni a munkaköri leírásban rögzített egyik nagyon fontos kötelezettségének: iSit, azaz ülök.
No, elég a fecsegésből - vajon kire ütött ez a gyerek (?) -, jöjjön a képözön; kattintásra szép nagyok lesznek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése