Esőerdő ide, szemek által szikrázva szórt szívből fakadó ragyogás oda, azért mégiscsak szívderítőbb, amikor a meleget bőkezűen eregető aranysárga napsugarak az égbolt határtalan kékje és a föld májusi esők által méregre pingált zöldje között táncolnak.
Ilyenkor Anya a fagyasztó jéghideg, láthatatlan rejtekéből üdítő frissességet varázsol elő. Anya fagyinak nevezi, én maszatnak hívom, de a jövőkép is illene: a hűvös, de perdülő ostyaszoknyájában ízlelőbimbóimon hevesen szambázó nyali sikkes álszakállat pingál az államra. Olyan, amilyet piktorok és költők, a bohém művészek hordanak. Majd 18 évesen...
 |
| Kedvenc maszatom a fagyi! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése