2012. november 18., vasárnap

Kedves anyám!

Könyvekből és videókból egyre nagyobb, ám emészthető adagokban fogyasztom, habzsolom a furfangos magyar népmeséket, amelyek láthatatlan szárnyakkal vértezik fel az amúgy is határok nélküli vadvirágos mezőkön vágtázó fantáziámat. Álmodtam én már Hamupipőkével, láttam farkast a függöny mögött és muzsikáltam a háromfejű sárkánnyal is, de akárhányszor béhívja a király a szegény hegedűst a palotába, rögvest korrigálom a mesemondót: nem , hanem be, te! De nemcsak én vagyok így ezzel, valahányszor tehetik Szüleim is partnerek a mókában.

No, történt, hogy hazafele menet nem akartam még egyszer deréktól lefele levetkőzni, gondoltam hát magamban, inkább hazaviszem pisi-misit, minthogy egy szál semmiben fagyoskodjak a bokorban.

Az igazi ok az volt, hogy egy kislány csicsergett a hátunk mögött, és biza nem szerettem volna...Tudjátok. Igen ám, de hiba csúszott a fizikába: nagyobb volt az inger, mint a lépték, és én jó király módjára megkegyelmeztem pisi-misinek, épp az ajtó küszöbén.

Mondanom sem kell, Anya repesett a boldogságtól, de visszafogta magát:
-Mókus! Miért nem akkor csináltad, amikor kérdeztem? - kérdezte.
-Azért... - válaszoltam. Anya kimeresztett szemeiből tisztán olvasható volt, hogy ez nem egészen kedvére való válasz. Nem tévedtem:
-Azért?! Ez nem válasz! Mi sem így válaszolunk a kérdéseidre!
-Azért, mert... - próbált segíteni Apa. Hangnemében mókát észleltem. Nem is kellett több.
-Azért, mert Zsiga Pesten katona - feleltem, és avval iszkoltam is, mert láttam, hogy ennek a fele tréfa.
-Állj meg, hogy egyelek meg! Mert a gazdád azt mondta, egyelek meg! - idézte Apa a tréfás farkast, mire én:
-Rajtam ugyan mit eszel? - válaszoltam kérdezve, és közben Anyánál kerestem menedéket és felmentést egy olyan megszólítással amivel egyszerűen nem lehet célt téveszteni, ami a népmesehősöket is mindig kiveszi a pácból:
-Anyaaa!...Kedves anyám!
Anya mosolyogva ölelt át, és közben nem tudta, hogy haragudjon rám, mert bepisiltem, vagy örüljön, amiért nem szólítottam öreganyámnak.

2 megjegyzés:

sepsibike írta...

Ejj ha ! Lessz baj nalunk is ha nalatok mar igy megy!Nalunk mar anya is kezdi vagni a furfangos valaszokat , hat akkor mien lessz a kiskiralyunk!?

h|e|gy írta...

Készüljetek fel a legjobbra! Jókat fogtok nevetni és csodálkozni, hogy ezt már honnan tudja, kitől hallotta ez a kis "megmondóember". :)))