2010. július 20., kedd

(Pocak)lakás

Lassan öt hónapja költöztem új lakóhelyemre. Bár kis lakásom valami csoda folytán napról napra nagyobbodik, mozgásterem mégis egyre kisebb. Ez lehet azért van mert időközben picivel nagyobb lettem én is...De nem panaszkodok, mert csodálatos helyen lakom és még ennél is jobb dolgom van. Állandóan úszómedencében ücsörgök és finomabbnál finomabbakat kajálok. Képzeljétek el, itt még légkondi is van! De ez semmi! Időről időre szobám falain keresztül láthatatlan kezek gyöngéd simogatását érzem. Nyújtózkodok én is ameddig csak tudok. Ilyenkor szívem egyre izgatottabban kalimpál. Érzem, nem csak nekem. Tudjátok, mi így ölelkezünk anyával és apával...

Nincsenek megjegyzések: