2013. március 4., hétfő

Emberek és nők

Van egy jó szokásom, amit számomra érthetetlen okokból Szüleim rossznak minősítenek, éspedig: evés közben rajfilmeket, mesefilmeket, mondókákat és gyerekdalokat, valamint rockkoncerteket nézek, hallgatok.


No, nem azért, mert rossz a kaja, és valamivel el kell vonnom a figyelmemet a terítékről, mégis a figyelemmel kapcsolatos: koromból adódóan türelmetlen vagyok, és legyen bármilyen hihetetlenül finom és nyálcsorgató Anya főzte, egymagában nem elegendő ahhoz, hogy székhez, asztalhoz szögezzen 15-20 percig.

Ebből felnőttkorra evés közbeni újságolvasás lesz, feltéve, ha fennmarad addigra a "print".

-Apa, ez a mese nem magyarul van - állapítottam meg egy alkalommal.
-Nem, Mackó, ez angolul van, de te már ezt is megérted.
-Igen...
-Mi magyarok vagyunk, igaz?
-Neeeem... Mi emberek vagyunk, Apa!



Anya fölvilágosított, hogy március elsején egyes országokban márciuskával kedveskednek a férfiak a nőknek. Mi nem szoktunk ezen a napon ünnepelni, idén azonban a móka kedvéért vásároltunk néhányat a kis kitűzők nagy kínálatából, és megajándékoztuk nőnemű családtagjainkat, kivéve Anyát, mert:
-Anyának melyiket választod, Mókus - tudakolta Anya lelkesen a virágárus standja előtt?
-Egyiket sem! - küldtem szinte a kérdéssel egyszerre a határozott választ.
-Nem tetszenek ezek a márciuskák? - kérdezte Anya.
-Igen, tetszenek, de Neked nem vásárolunk.
-Én nem kapok márciuskát? - faggatott Anya, némi aggodalommal a hangjában. Én is nő vagyok - tette hozzá.
-Neeem... Te Anya vagy, Anya - nyugtattam meg a világ legszebb anyukáját.


Nincsenek megjegyzések: