Most már nincs visszaút; beszélgetek, lököm a dumát, nyomom a sódert, szájakrobatikám és nyelvtornám pedig olykor egész vicces nyelvi előre- és hátraszaltókat produkál.
Egy amúgy kiérdemelt, ergo jogos apai fejmosás után Anya combjait átölelve kerestem némi vigasztalást:
-Anyám tyúkja vagy? - kérdezte Apa egy kis megjátszott haraggal a hangjában.
Gondoltam, itt a nagy és elmulaszthatatlan lehetőség, hogy visszanyerjem Apa kegyeit:
-Nem, Apa tyúkja vagyok - feleltem hízelgően.
Öltözködés közben:
-Apa, milyen ingbe "vetkőztél" fel?
Később, a lépcsőházban:
-Apa, te ebben a poros cipőben akarsz a parkba menni?
A következő trióbeszéd fürdés után, "kakastépés" közben hangzott el:
-Hunika, engedd el a kakasodat! Milyen dolog ez?! - kétszínkedett Apa.
-Mondtam már, hogy ne ráncigáld a kakaskádat, Mókus - szólalt fel Anya is a kényes témában. Majd aggódva kérdezte:
-Nem fáj az neked?
-Nem fáj! Tépőzáras kakasom van - nyugtattam meg tüstént Szüleimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése