2013. október 14., hétfő

A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik

Helyszíni tudósítás a Gulliver óvodából: ebédidő van, a dadusnéni már kihozta a levest. Remélem, a második köszönőviszonyban sincs a káposztával... Most nem könnyezek, elég sós a lucskos. Igazából csak reggel sírok, otthon és a óvodában. Egyszerűen nem akarok oviba menni! Semmi bajom az ovistársakkal, szeretem az óvónéniket is, de jobban szeretem a Szüleimet és az otthonomat. Az dobja el az első követ, aki... Ebéd közben lassan elvonulnak a viharfelhők, csitulnak a hullámok is, kellemesebb vizekre evezünk, sőt mi több, látni már a szárazföldet.

A hullafáradt csipet-csapat ágyba bújik, megszusszanhatnak az óvónénik, fellélegeznek a dadák, ébredés után pedig irány haza! Ámen!

Nincsenek megjegyzések: