 |
| Mókus |
Jobb később, mint soha és
ami késik nem múlik hirdetik az idők során közhellyé vált közmondások. Ennek megfelelően, bár én már réges régen
készen álltam a fogadásra, csak nyolcadik élethónapom ürügyén érkezett meg
az első. Nem váratlan vendég volt, hiszen Anyáék naponta többször is említették, és velem együtt türelmetlenül várták a nagy pillanatot, amikor végre valahára előmászik rejtekhelyéről és attól kezdve életünk része lesz. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem okozott sok-sok fájdalmat nekem. Irigykedtem is rá, hisz Anya naponta többször masszírozta, kenegette, kényeztette. Pedig nekem fájt, nem neki. Amint kimutatta foga fehérjét rögtön volt is egy-két keresetlen szavam hozzá
, de most már egész jól megvagyunk egymással, és a nyelvem sem unatkozik már...
 |
| Nem látjátok? |
 |
| Itt van, ni! |
2 megjegyzés:
Gratulálok!!!!! Most aztán sorba jöhetnek, ha már ennyit váratott magára az első!!:))))
Rágjál mindent, amit csak kézbe tudsz fogni! Aztán, ha több lesz, anya-apa vállába, karjába is bele lehet kóstolni velük! Csak azt nem értem, miért visítoznak miatta???
Hűha! A harapás már fogak nélkül is egész jól ment. Mi lesz ezután? Ajjaj...:))
Megjegyzés küldése