Nóra babával kezdődött. Elég korán. Akkor még ülőbaba voltam, de a világért sem hagytam volna ki. Ott volt a helyem. Az ember csak egyszer lesz egyéves az életben. Az igazi barátoknak meg együtt a helyük, jóban-rosszban. Ezt már tudtam fekvő koromban. Elég volt tágra nyitni a szemem, hegyezni a fülem, és jegyzetelni, raktározni mindazt, ami a környezetemben zajlott. Már korán megértettem, hogy mi a barátság. Na de vissza a bulilistához. Következett Zsoltika, aztán én voltam a soros, majd Hanna baba, és Eszterke. Várakozik Rebecca. Kérem a következőt!
Amikor Hanna zsúrja után Eszterkétől is megkaptam a meghívót, és annak tudatában, hogy Rebecca is hamarosan első szülinapját ünnepli, Apa bár felfogadta, hogy ilyent soha nem tesz-mond, elsütötte az első "bezzeg az én időmben" klasszikust, mondván, hogy amikor Ő akkora volt mint én, még hátulgombolósban járt.
Az én gúnyámat már elölről gombolja be Anya, én meg ki, úgyhogy irány a buliba, várnak a haverok és a...pelenka. Kicsit sajnálom, hogy nem voltam igazán elememben, de a délelőtti sütés-főzés és verdázás után, estére már csak ennyire futotta az energiámból. De attól még Eszterke szülinapi bulija szuper volt, játékkal, tortával és sok-sok huncut kisgyerekkel.
Ennél jóval több és hangulatosabb fotót, beszámolót és sok-sok meglepit a babócáknál olvashattok. Az első képet én is onnan csentem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése